Bécsben festőként született újjá egy budapesti hajléktalan

Bakos Tamás Nagykőrösön született, középiskolásként felszolgálónak tanult, de lényegében nagykorúsága óta hajléktalanként élt 13 évig Budapesten úgy, hogy még a hozzátartozói sem tudtak a hollétéről.

Abból élt, amit a szemetesekben, lomtalanításokon talált, közben kartonokra, falemezekre festett, ezeket időnként fillérekért eladta, hogy festéket vásárolhasson. Bécsben élő húga próbált azzal segíteni rajta, hogy megmutatta Bakos néhány művét Walter Famler újságíró-könyvkiadó-galeristának, aki a Bécs városa által fenntartott Alte Schmiede nevű kulturális központ vezetője.

Famler Bakost és a műveket azonnal megkedvelte, és kerített neki szponzort, aki néhány munkáért cserébe biztosít festéket, vásznat, lakhatást és műtermet – ha Bakos igényli. Ő ugyanis nem adta fel végleg a korábbi életmódot: alapanyagot a mai napig a lomtalanításokon és a kukákban keresi, az ihletet pedig az utcazajból meríti.

Csak az utca érdekli, a karrierje nem különösebben

A gyökeres változás ellenére Bakos Tamás világa meglehetősen zárt maradt. Amellett, hogy soha nem tanult festeni, a fogalmakat is nehezen képes használni. A cikk szerzője szerint ezért is alkot folyamatosan, kiküszöbölve, hogy bármit is meg kelljen magyaráznia abból, ami körülötte történik.

Verbálisan kommunikációs nehézségekkel küzd, vizuálisan viszont mindent megold, mindent közöl, amit közlendőnek tekint. Úgy tűnik, mintha csak az érdekelné, ami az utcán történik („a színek” és „a fények”, ahogy ő mondja), művészi karrierje nem különösebben.

A művészt felkaroló Famler felfogása illeszkedik ehhez a személyiséghez, nem az üzleti hasznot próbálja kihozni Bakosból, inkább hagyja kibontakozni a művészetét.

Nem cél eladni és keresni rajta

A cikk írója, Gréczi Emőke szerint „itt nem lesz pillanatok alatt csillogás és meggazdagodás”, és nem azért, mert Bakos művészete nem érdemelné meg, hanem mert az osztrák piac nem így működik. Cél volt elhozni az utcáról a testi épsége védelmében és lehetővé tenni, hogy festhessen, de nem cél eladni és keresni rajta.

A hitelesítés fontos lépése, hogy a művészt nem tolják be egy kereskedelmi galériába, hanem olyan helyeken állítják ki, ahol bárki megtekintheti, „a galériás pedig jöjjön el érte, ha lát benne fantáziát”. Jelenleg egy közintézmény kiállítóterében látható, hamarosan pedig a város egyik legnagyobb dzsessz klubjába viszik.

Bakos Tamásnak ezzel együtt van internetes megjelenése és katalógusa is három nyelven, jövőre Hamburgban és Pozsonyban lesz kiállítása.