A Magyarsochus életét a tengerben töltötte, de képes volt a partraszállásra – az ötméteres állatot a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthetjük meg.
Budapesten, a Ludovika téri Magyar Természettudományi Múzeumban állítják ki a Gerecsében megtalált különleges tengeri őskrokodilt – derült ki az Infó Rádió riportjából. Az 5 méter hosszú és 180 millió éves őshüllő maradványait 1996 nyarán találták meg amatőr gyűjtők a Nagy Pisznice-hegy egy régi kőfejtőjének oldalában.
Az első maradványok a falból kipergett, kihullott fogak és bordák voltak. További bontás után egy krokodilcsontváz elemei láttak napvilágot. Az állat ezzel a testhosszal a krokodilok korai formái között a legnagyobbak közé tartozott.
Ősi Attila paleontológus, za MTA Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoportjának vezetője elmondta, a leletek tudományos feldolgozása is elkezdődött, de aztán megakadt. Tavaly az Edinboroughi Egyetemen dolgozó Mark T. Young, illetve a Hallei Egyetemen dolgozó Rabi Márton segítségével újra felvették a fonalat.
A vizsgálatok megállapították, hogy egy eddig ismeretlen fajt fedeztek fel a kutatók,
így elnevezték Magyarosuchus fitosinak a megtalálója, Fitos Attila neve után.
Az állat a tengeri életmódhoz alkalmazkodott. Erre utal a megnyúlt, orsó alakú test, az, hogy egy nyíltvízi, a parttól sok száz kilométerre lerakódott üledékes kőzetből került elő. Ugyanakkor az is ezt mutatja, hogy a farokcsigolyák legutolsó elemei hosszú tüskével rendelkeztek, amelyek feltehetően egy uszonyt merevítettek.
„Élete jelentős részét a vízben tölthette, ám a végtagok vagy az erőteljes páncélzat arra utalnak, hogy ez a magyarosuchus ki is tudott menni a szárazföldre. Akár azért, hogy tojásokat rakjon" - mondta Ősi Attila.
A lelet fontos láncszemet képez a tengeri krokodilok fejlődéstörténetében, és hidat jelenthet a szárazföldi és a tengeri krokodilok fejlődése között.