Vajon a táposcsirke combjából, vagy egy végre őszintén és szívből végigénekelt dalból? A lehető legszubjektívebb jegyzet az energiáról...
Minden energia. Nana, várjunk, minden anyag és energia egyszerre! Utóbbi szalonképesebb, a tudomány is eljutott idáig, satöbbi, satöbbi.
De hagyjuk már ezt a szalonképességet! Itt és most MINDEN energia. Ahogy például visszagondolok Debrecenre, az Egyetem sugárúti „bandériumra”, mindenféle energiákból éltünk ott a 90-es években. Óriási energiája volt azoknak a kazettáknak, amiket egymás közt cseréltünk, de főleg, amiket a nővéremtől szereztem. Nagy ereje volt a farmerdzsekinek, az első három sörnek, a tesi órán rúgott gólnak, azoknak a számoknak, amikben hittünk, és a meccseknek. Ahogy ordítottunk, ahogy „megdörrent” egy szektor, és ahogy kielemeztük a hangzást másnap diktafonos hangfelvételről vagy egy VHS videokazettáról: hogy szól a Loki-tábor, hogy szólnak a lilák vagy a fradisták, hogy morajlik a Népstadionban a húszezres magyar zászlós szektor…
Ezek az energiák tartották össze a 14-15 éves Egyetem sugárúti „kiskutyákat”, minden sejtjüket ez az energia tartotta össze. Óriási energia volt, amit a családunktól kaptunk, de amikor elindultunk otthonról, kellett valami acélosabb, valami, amivel bele tudunk vetődni az egyre sűrűsödő kihívásokba. Suli, tanárok, órák, dogák, csajozás, csajozási kísérletek, önmagunkra ébredés…
De most is ugyanez van. Ugyanez működik minden fronton és minden korosztályban. Mekkora energiája van annak, ahogy énekelem a Pilis-Hargita túracsapatával a Tiszán a homokpadon vagy fenn a Kelemen-havasokban a Zöld, a bíbor és a feketét?? Annak is elképesztő energiája van, hogy minden reggel legalább 3-4-5 percig gondolok a Belső Lényemre, a Teremtő részemre, Örökös részemre. És annak ahogy tudom, hiszem, látom, megélem őt. Mekkora energiája van a feleségem szemének, amikor belenézek? Ahogy figyel rám, ahogy gondoskodik rólam, és a legapróbb hülye lépésemet is nevetve kijavítja.
Vagy amikor végre időt szánunk egymásra a barátainkkal, leülünk, és megnyílunk, és visszajelzünk egymásnak. És bepörgünk, és mondjuk a magunkét, de teljesen összehangolva, és odafigyelve egymásra, és egy-egy szó, egy-egy félmondat olyanná tud válni a másik számára, amiből hosszú időre hatalmas energiát nyer.
Na de ekkora sületlenséget, az energia a sült csirkecombnál kezdődik! – akad fenn egy tisztességes mai világpolgár. Már a hatodikos tankönyvekben benne van, mi mennyi kalória és kilojoule. Na az az igazi energia!
Az igen, de az oda is köt minket vissza, ahonnan jön. A tápon növesztett, ketrecben nyomorgó csirkéhez, meg a taposómalomhoz. Ami efölé emel, az belülről kell, hogy kiinduljon.
És megvan mindenkinek a maga sziklája, a maga futása, a maga hite, a maga zenéje, a maga hegycsúcsa. Okoskodhat bárki jobbra-balra, valójában akkor is ezek az energiák tartják össze a sejtjeit. Hívják ezt egyébként szeretetnek is.
Még a Világegyetemet is ez tartja össze, nemhogy minket...
Hegedűs Gergely