Nem biztos, hogy jó az irány: lassan börtönné válik az iskola

Ken Robinson Kreatív iskolák című könyvéből közölt érdekes részletet a HVG. A cikk egyik vezérgondolata,

hogy a játéknak lényeges szerepe van a gyerekek testi, szociális, érzelmi és szellemi fejlődésében. 

"Ezért az iskolákból való száműzése a standardizált oktatás nagy tragédiája" – véli a neves oktatási szakember, Ken Robinson.

A játék a természet eszköze

Peter Gray, a Boston College pszichológus kutatótanára olyan antropológusokkal készített interjúkat, akik a vadászó-gyűjtögető kultúrákat tanulmányozták. A tudósok fontosnak tartották elmondani, hogy ezekben a kultúrákban a gyerekek felügyelet nélkül játszhatnak egész nap.

„A gyerekek, akiket ezekben a kultúrákban megfigyeltek, a legokosabb, legboldogabb, a legjobban alkalmazkodó és együttműködő, legrugalmasabb gyerekek, akiket valaha is láttak. Tehát biológiai evolúciós szempontból a játék a természet eszköze, amely biztosítja, hogy a fiatal emlősök, az embergyerekeket is beleértve, elsajátítsák a sikeres felnőtté váláshoz szükséges képességeket” – számolt be Gray TED-előadásában.

Elveszett a játékra szánt idő

Hasonlítsuk ezt össze azzal, ahogyan a legtöbb fejlett ország szervezi a gyerekek oktatását. Amint Gray Free to Learn (Szabadon tanulni) című könyvében rámutat, a gyerekek egyre fiatalabb korban kezdik az iskolát. Most már nemcsak óvodáink, hanem óvodai felkészítőink is vannak,

a bölcsődék pedig egyre inkább úgy néznek ki, mint az általános iskolák alsó tagozata: a felnőttek által kiszabott feladatok helyettesítik a játékot.

Az iskolai nap hosszabb lett, és ma már egyre többen hangoztatják, hogy a tanévet is meg kellene hosszabbítani. Emellett a szabad játék lehetőségeit is szinte teljesen felszámolták. „Nemcsak az iskolai nap lett hosszabb és kevésbé játékos, de az iskola egyre inkább betolakszik az otthonokba és a családi életbe. Egyre több a házi feladat, amely elveszi az egyébként játékra szánható időt.”

A fejlődéshez szabadság kell

Peter Gray úgy véli, ez tragikus veszteség a gyerekek számára. Szerinte a gyerekek természetüknél fogva arra teremtettek, hogy szabadon, a felnőttektől függetlenül játsszanak és felfedezzék a világot. Szabadságra van szükségük a fejlődéshez – szabadság nélkül szenvednek.

A szabad játék szükséglete egy alapvető, biológiai szükséglet.

Lehet, hogy a szabad játék hiánya nem öli meg a testet, mint az élelem, a levegő vagy a víz hiánya, de megöli a lelket, és akadályozza a szellemi fejlődést.

A gyerekek ugyanis a szabad játékon keresztül tanulják meg, hogyan kell barátokat szerezni, legyőzni a félelmeiket, megoldani a problémáikat és általában a saját kezükbe venni az életüket.

Továbbá elsődleges eszköze annak, hogy a gyerekek elsajátítsák és gyakorolják a saját kultúrájukban való boldoguláshoz elengedhetetlen fizikai és intellektuális készségeket.

"Olyan döntéseket hoznak, amiket nem szabad meghozni helyettük"

Bármit teszünk is, nincs az a játékszer, az a „minőségi idő” vagy különóra, ami kompenzálná gyerekeink számára az elrabolt szabadságot. Amit a gyerekek szabad játék során a saját kezdeményezésük által tanulnak, az másképp nem tanítható. A gyerekek elképesztő velük született tanulási képességgel rendelkeznek. Ha békén hagyjuk őket, olyan lehetőségeket fedeznek fel, amelyeket mi nem tudunk, és olyan döntéseket hoznak, amelyeket nem szabad meghoznunk helyettük. A játék abszolút elengedhetetlen a tanuláshoz – a kíváncsiság és a képzelet természet adta gyümölcse.

A részlet egy fontos gondolattal zárul a megoldás felé nyitva egy ajtót:

Ha a rendszer nem működik, ne a benne lévő embereket hibáztassuk, hanem velük együtt változtassuk meg, hogy működőképes legyen. Azok tudnak leginkább változtatni, akik a megfelelő körülmények között a legnagyobb hatással vannak a tanulás minőségére: a tanárok.