Legalábbis minden jel erre utal az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) adatai alapján.
Az adatokat a Rice Egyetem és a kínai Szun Jat-szen Egyetem csillagászai tanulmányozták, írásukat a Nature tudományos lapból szemlézte az uzlet.hu.
A tanulmány azokból a meglepő adatokból indult ki, melyek szerint a Jupiter magja a vártnál kevésbé tömör és nagyobb kiterjedésű.
Ezt a Juno nevű szonda szolgáltatta, 2011-ben indították útnak a Floridából, és a Jupiter körüli pályájára 2016-ban érkezett meg.
A kutatócsoport több ezer számítógépes szimulációt futtatott le. A kalkulációk tartalmazták egy másik bolygóval való ütközés valószínűségének becsléseit különböző forgatókönyvek és becsapódási szögek szerint.
Minden esetben azt találták, hogy legalább 40 százalék az esélye, hogy a Jupiter az első néhány millió évében lenyelt egy bolygókezdeményt. A Jupiter nagy tömegvonzása miatt a frontális ütközés esélye nagyobb lehetett, mint annak, hogy csak súrolják egymást.
Az ütközés elmélete még meggyőzőbb lett, amikor a 3D-s szimuláció megmutatta, hogyan alakíthatta át az ütközés a Jupiter magját.
“A Juno mérései szerinti sűrűségű magot csak olyan ütközés hozhatott létre, amelyben egy Földnél mintegy tízszer nagyobb bolygóembrió frontálisan rohant a Jupiterbe”
– mondta Sang-fej Liu.
A szonda elsődleges célja, hogy megértse a Jupiter eredetét és fejlődését, szilárd bolygómagot keressen, feltérképezze mágneses mezejét, víz és ammónia után kutasson, és vizsgálja a bolygó légkörét.