Nemcsak a kereszténységben, hanem az őseurópai és a kelta hagyományban is ezekben a napokban a “legvékonyabb a fal az élők és a holtak világa között.” A MüSzi fesztiválja azonban nem a halottakat, hanem a tetszhalott állapotban levő világunkat élesztené címével és üzeneteivel.
Október utolsó napján, hétfőn rendezik meg a harmadik Éljetek Halottak fesztivált Budapesten a Művelődési Szinten (MüSzi). A librarius.hu-nak a szervező Kobza Vajk elmondta, az Éljetek halottak fesztivált azért rendezik október 31-én, mert az őseurópai, illetve a kelta hagyományban (Samhain) is a holtak ünnepének kezdetén a “legvékonyabb a fal az élők és a holtak világa között”. Hozzátette, az elhunytakra emlékezés ősidők óta nagy jelentőséggel bír az emberek életében, és a fesztivál szellemiségével igyekeznek ezt a szakrális napot a világvallásoknál szélesebb spektrumban megközelíteni. A résztvevők az ünnep őshagyományainak gondolatkörével kapcsolódnak a szellemvilághoz, az ősök szellemeihez, így kifejezve tiszteletüket.
A fesztiválon többek között tárlat látható Weixelbaum Laura rajzaiból és S. Varga Ilona fotóiból. Grandpierre Atilla csillagász a lélek varázserejéről, Szücs Imre a kelták életéről és mágiájáról tart előadást, énekes-sámándobos performanszt mutat be Zsámán Attila énekmondó, valamint látható lesz az Ébrenálmodók Rituális Színház előadása is.
A különböző keleti húros hangszereken játszó Kobza Vajk elmondta: idén Heidrich Roland gitárossal és Major Balázs ütőhangszeressel pszichedelikus-kortárs zenei koncertet adnak, és triójuk kiegészül Bakai Márton hegedűssel. “Műsorunk egy erőteljes belső utazásról szól és teljes mértékben improvizációra épül. Ha úgy alakul, szeretnénk a jövőben is együtt alkotni ebben a felállásban”. A helyszín a fővárosi Művelődési Szint (MüSzi) a Blaha Lujza téren, itt olvasható a programok listája.
Kobza Vajk zenész, képzőművész úgy fogalmazott, az emberiség szellemi lehetőségeihez, valódi benső erőkészleteihez képest tetszhalott állapotban van, ebből fel kell rázni az embereket és rámutatni eredendő önmagukra. „Környezetemben élőkön és a magam bőrén egyaránt tapasztalom, hogy a hamis, mulandó, sehova sem vezető célokat meglobogtatva a szemünk előtt szinte bedarál minket a hétköznapok mókuskereke. Az erre irányuló legtöbb tudományos kutatás konklúziója ma már az, hogy vissza kell térnünk az eredendőhöz, valódi önmagunkhoz, a kozmosszal harmóniában élő természetünkhöz” - fejtette ki Kobza Vajk.
„Mesterséges gondolatmintákkal bombáznak minket nap mint nap, miközben lélegzetvételnyi időnk maradt foglalkozni olyan lényegi dolgokkal, mint a belső és a külső, a látható és a láthatatlan világ kapcsolódása, vagyis önmagunk és helyünk a mindenségben.”
Kobza Vajk rámutatott, miért fontos a természeti népek és az antik kultúrák hiedelemvilága. „Szerintem őseink sokkal közvetlenebbül merték megélni az élet és a halál kapcsolatát. Napjainkban is nagy igény van arra, hogy tabuk nélkül, mélyre ásva, a dolgokat nevükön nevezve mutassunk rá a lényegre. Ez sokkal hosszabb és nehezebb út, túl van a hétköznapok monotonitásába süppedt ember komfortzónáján, de sokkal többet nyerhetünk a tapasztalással.”