Az ősmúltunk megismerését segítő szkíta kincsek tárlatát egy régész-történész előadásai egészítik ki ezen a hétvégén a pesti AVE Kiállítóházban. A kiállítást enélkül is érdemes megnézni, mi megtettük, lélekemelő élménnyel és elgondolkodtató üzenetekkel gazdagodtunk.
Az Emberek Aranyban kiállítást tető alá hozó Civil Régészeti Alap pénteken november 11-én tematikus eladássorozatot indít a tárlatnak otthont adó AVE Kiállítóházban (V. kerület, Hajós utca 21.). Az első előadó, Scholtz Róbert Gergely régész-történész, aki pénteken este egy, szombaton pedig további három előadást tart a szkíták életéről, többek közt a történetírók szerint a szkíták közül kikerülő amazonokat is bemutatva.
Ahogy azt korábban megírtuk, az Emberek Aranyban nevű kiállítás alternatív szemszögből keres válaszokat a magyarság eredetére és múltjára, melyet a magyar történetírás egészen a 19. századig a szkíta-hun-magyar folytonosság alapján határozott meg. A kiállítás célja, hogy ne szakmai szövegek sokaságával, hanem közérthető gondolatokkal és élményekkel mutassa be a lovas-nomád világ kialakulását, azt a kulturális bölcsőt, azt az életmódot, amire visszamutat minden későbbi íjfeszítő nép szokásrendszere. A szkíta fejedelmi sírok 2500-3000 éves leleteiből Krym Altynbekov professzor készítette a tárlatot, ami kazahsztáni hazaszállítása előtt még december 31-ig látogatható a budapesti Hajós utcában.
A genetikai helyett a szellemi örökségünkön van a hangsúly
A tárlatot volt szerencsénk bejárni november elején, és mind a kincsek káprázatos formavilágából, mind a korabeli történetírók szkítákat méltató idézeteiből ugyanazok az üzeneteket szűrtük le. Egy szabadság-, igazság- és természetszerető, a nőket egyenrangúként kezelő, az állatokkal kíméletesen bánó, páratlan kézművestechnológiával bíró (ennek egyes elemei máig megfejtetlenek), a közös tulajdont tisztelő kultúra képe rajzolódott ki. Egy olyan népé, mely egyedülálló haderővel uralt évszázadokon át két kontinenst, ám az erőszakot csak a védekezésre kényszerülve alkalmazta.
A Civil Régészeti Alapot vezető Papp Attila bőséges beszámolókkal egészítette ki a látottakat a kiállítás bejárása közben. A vele való beszélgetésekből kiderült, a szkíta leletek a Kárpátoktól Belső-Ázsiáig egyre nagyobb számban kerülnek elő – a magyarok mellett ugyanolyan lelkesedéssel dolgozó ukrán, orosz és más nemzetbeli kutatóknak, köztük románoknak is (!) köszönhetően - és számos olyan összefüggést fednek fel, amelyek egy olyan kulturális rokonság rendszerét mutatják be, ami minden későbbi íjfeszítő nép, mint örökségét vitte tovább. A sokszáz, már akkor is különböző nyelvű, genetikájú, temetkezési rítusú törzsből, népből álló, mégis egységesen szkítának nevezett kultúrából szinte minden mai nép - köztük a magyar -, amelynek az eurázsiai sztyeppére mutat a történelme, hordoz valamit magában.
Sokat elárulnak róluk a Kárpát-medence hamvasztásos sírjai, melyekből eddig két híres aranyszarvas került elő (1923 Tápiószentmárton, 1928 Mezőkeresztes - Zöldhalompuszta), a Fekete tenger menti szkíta világ leiratai Hérodotosz által, vagy épp az Altáj hegység jégbe fagyott kurgánjai, ahol szerves anyag alapú tárgyaik és tetovált múmiáik is megmaradtak évezredek távlatából.
Úgy született egység, hogy közben megmaradt a sokszínűség
A zárórán jócskán túllépő (bár eredetileg csak egy órára érkeztünk, erre esély sincs a kincsek hatása alá kerülve!) beszélgetések egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a szkíta kultúra nem egy népet, egy genetikailag elhatárolt csoportot jelentett, hanem egy gondolkodásmódot.
Mégpedig egy olyan gondolkodást, amit leginkább a természettel való összhangban lehet meghatározni, és amit sok-sok nép magáévá tudott tenni az íjfeszítő népek közül, anélkül, hogy eközben feladta volna az önállóságát és saját arculatát.
Az egység ezáltal úgy tudott megszületni, hogy megmaradt közben a sokszínűség. Ez pedig jelentős üzenet a mai magyaroknak (de akár a nemzetek közösségének is): nem szükséges mindenben egyet érteni, de legalább néhány dologban egyezzünk meg! És nagyon könnyen lehet, hogy éppen a természetből és a természetességből fakadna az a néhány alaptétel, amit mindenki el tud fogadni.
Rejtély, hogyan érhették el a 2500 évvel későbbi technológiai szintet
Sokat elárul a szkíta szemléletről az itáliai történetíró, Antonio Bonfini értekezése:
„Az igazságot nem törvénykönyvből ismerik, hanem a természet oltotta beléjük.”
A görög filozófus, Maximus Tyrius pedig így jellemezte őket: „Jött a görögökhöz a skythák földjéről egy bölcs férfi az ottani barbárok közül, sem szószaporító, sem csevegő bölcsességgel, hanem elve volt: szabados életmód, józanész, rövid és találó beszéd.”
A kiállításon az is kiderül, hogy Kirgizisztánban, az Issykkul-tó mélyén a szaka-szkíták leletei között egy hatalmas üstöt találtak. A szakértők szerint az egyes darabok egymáshoz illesztése annyira pontos, hogy ehhez hasonló pontosságot ma csak nemesgázban végzett fémmegmunkálással lehet elérni, rejtély, hogyan volt képes ezt elérni a 2500 évvel ezelőtt a szaka-szkíta nép ilyen technológiát. De szintén különlegesen magas szintű a víz alatt talált bronztükrök, lószerszámok és sok más egyéb tárgy kialakítása.
A hétvégi négy előadás programja és részletei
2016. november 11. péntek 18.00 óra
„Az aranyat őrző griffek nyomában”
Az előadás a belső-ázsiai szkíta lelőhelyeket mutatja be az írott források és a régészeti leletek segítségével.
2016. november 12. szombat 10.00 óra
„Szkíták nyomában Magyarországon”
A sztyeppei fegyverzet, lószerszámzat elterjesztése mellett nekik köszönhetjük többek között a vas, és a lábbal hajtott gyorskorong használatát is. Az előadás a Kárpát-medence szkíta korát mutatja be az írott források és a régészeti leletek által.
2016. november 12. szombat 14.00 óra
„Tegze olyan, mint a nyitott sír…”
Az előadás a szkíta történelem fontosabb hadtörténeti eseményeit, valamint a harcosok fegyverzetét mutatja be az írott források és a régészeti leletek segítségével.
2016. november 12. szombat 16.00 óra
”Árész lányai, az amazonok hadinépe”
A szkítákkal egyidőben tűnnek fel a történelem színpadán Árész hadisten lányai a harcos nők. „Az amazónokra a szküthák az oiorpata szót használják, ami hellén nyelven férfiölőt jelent…” Hérodotosz szerint az amazonok: „lovon vadásznak a férjükkel, vagy akár a férjük nélkül is, részt vesznek a háborúkban, és ugyanolyan ruhában járnak akár a férfiak.” Az előadás a szkíta kor harcos nőit – fegyvermellékletes női temetkezéseit mutatja be. „Azon töprenghetünk, hogy Szkítiának vajon a férfiak vagy az asszonyok virtusa szerzett-e nagyobb dicsőséget. Közülük származtak ki az amazonok, e hallatlan erejű és bátorságú asszonyok, akik nemcsak azt utasították vissza, hogy más nőkkel összehasonlítsák őket, hanem a férfiak dicsőségét is elérni, hogy azt ne mondjam, felülmúlni igyekeztek.”
A kiállítás és az előadások pontos helyszíne: 1065 Budapest, Hajós utca 21.
A kiállítás nyitva tartás: minden nap (hétfőtől - vasárnapig) 10.00 – 20.00 óráig december 31-ig.
Galéria
