Őstulokborjak születtek a Budakeszi Vadasparkban

Két borjúval gyarapodott a Budakeszi Vadaspark őstulokgulyája, amely így már hatfősre nőtt. A borjak egészségesek és már lábra is álltak, néhány hét múlva a látogatók is megnézhetik őket.

Persze ezek az állatok rekonstruált őstulkok, hiszen a faj 1627-ben kihalt az intenzív vadászat következtévben. Olyannyira ősi faj, hogy barlangrajzokon is megörökítették. Ezekre a rajzokra és korabeli leírásokra támaszkodva több kísérletet is tettek már a faj rekonstruálására.

Az első kísérletet az 1920-1930-as években a Heck testvérek tették és primitív jelleget hordozó, ősi fajok keresztezésével, több évtizedes munka során sikerült egy küllemre meglehetősen hasonló fajt "előállítaniuk". Ám mivel ez a faj méreteiben még mindig elmaradt az őstuloktól, a 20. században számos újabb kísérlet vette kezdetét, mint például a Tauros-program a Hortobágyon. Ezek a kezdeményezések nem a Heck-marhát tenyésztették tovább, hanem különböző fajták pároztatásával igyekeztek őstulkot tenyészteni.

 

A vadaspark közleménye szerint a célhoz talán legközelebb jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park területén, a Pentezugban 1997-ben létrehozott, minimális emberi beavatkozást igénylő bioszféra rezervátumban zajló tenyésztési program áll. Szakmai együttműködés keretei között innen érkezett Lupó, a bika, valamint Lavinia és Paulina, a két tehén is Budakeszire, ahol tavaly már született egy kicsinyük.

 Az őstulok egykor Európa legnagyobb növényevője lehetett: 260-310 centiméteres testhosszával, 155-180 centi marmagasságával, 700-1500 kilogrammos súlyával és 80 centinél is nagyobb szarvával jóval meghaladta a ma élő legnagyobb bölények méreteit is.