A semmiből építkezve, a kockázatokat bevállalva tíz év alatt piacvezetővé váltak a szerkezetépítésben. Alapelvük a munkaerő megbecsülése, és erre támaszkodva a válság többmilliárdos csapásaiból is ki tudtak lábalni. Az Épszerk-Pannónia Invest Kft. évek óta újra felfelé ívelő pályán fut, példaértékű saját beruházásokat hajt végre, és az ügyvezető igazgatója szerint egy újabb recesszió esetén sem kell félnie.
Idén 30 éves jubileumát ünnepli az Épszerk-Pannónia Invest Kft. (ÉPI). Az ügyvezető igazgató Babály Lászlóval a cég budapesti székházában beszélgetve egészen a kezdetekig visszatekintettünk.
A társaság alapítói a rendszerváltás előtt a 43. számú állami építőipari vállalatnál dolgoztak. „1989-ben már látszott, hogy az állami építőipar meg fog szűnni.
Úgy döntöttünk, nem várjuk meg azt, amikor szólnak, hogy vége.”
Babály László több társával együtt ennek megfelelően kilépett, és megalapította a céget. „Az alapvető elvárásunk az volt, hogy legalább olyan anyagi körülményeket tudjunk teremteni, mint a 43-asnál.”
Az elinduláshoz szükséges vezetői tapasztalatoknak nem voltak híján: Babály László termelési igazgató, egyik kolleganője építésvezető, a másik két társa pedig művezető volt a korábbi munkahelyén. A 43-as állami vállalatból az alapítókkal tartó 28 fő fizikai állomány adta az 1989-ben megalakult Épszerk-Pannónia Invest Kft. gárdáját.
Az új cég első munkája egy gyümölcsfeldolgozó üzem ipari padló és szerkezetépítési kivitelezése volt. A Rákosvölgye Termelőszövetkezet annyira elégedett volt velük, hogy ezután további megrendeléseket kaptak. Hasonlóan sikeres volt Budapesten a Szlovák Gimnázium, majd a Móricz Gimnázium szerkezetének a kivitelezése. „Ekkor már kezdtünk ismertté válni, majd 1992-ben elérkezett az a projekt, ami megalapozta a cégnek a hírnevét.”
A vállalat a fővárosi Váci út és a Csángó utca sarkán 20 ezer négyzetméteres irodatérrel épülő Duna Center szerkezetépítésére kapott megbízást. „Sokan óvtak bennünket egy ekkora munkától, de végül remekül sikerült az épület, és egy hónappal a határidő előtt elkészült.”
Hogy mekkora lépés volt ez a cég életében jelzi, hogy a korábbi 1000 négyzetméternyi zsaluzatához újabb 2000 négyzetméternyi zsalut vettek a projekt érdekében.
„Ez az ugrás egyben kockázatot is jelentett, de megérte, mert elindította a társaságot egy jó irányba, keresetté váltunk” – emeli ki Babály László. Hozzáteszi, a 90-es évek elején nem volt sok beruházás az országban. „Viszont ezzel együtt kevés építőipari cég volt, így akik jobbak voltak, azoknak mindig volt feladatuk.”
A szóban forgó projekt idején már több erdélyi magyart foglalkoztattak, ami szintén meghatározó elemnek bizonyult a cég életében. „Az erdélyi szakemberek krémjét sikerült abban az időben elhoznunk, akikkel álom volt dolgozni. Jól képzettek voltak, akartak dolgozni, és mindig az volt a legnagyobb kihívás, hogyan érjük el, hogy a hétvégén pihenjenek.” Az első 50 erdélyi szakember beválása után újabb hullámokban érkeztek erdélyi magyarok a céghez, végül a 90-es évek közepén már az állomány kétharmada származott Erdélyből.
A határon túli munkaerő a közelmúltban is bevált az ÉPI-nek.
„2015-től kezdve 150 embert vettünk fel Kárpátaljáról, közülük csak 40 maradt meg, de ez már egy jó arány, és ráadásul mindegyikük nagyon hasznos tagja lett a cégnek.”
A sikeres referencia és a jó szakembergárda lendületbe hozta a céget. A 90-es években olyan jelentős projektekben vállaltak főszerepet, mint az EMKE irodaház, a CIB Bank Medve utcai székháza; a Campona, az Árkád, az Ázsia Center és a Mammut bevásárlóközpontok; továbbá a Westend egyharmada.
A vállalat ebben a korszakban folyamatosan bővült, az alakulása után évről évre duplázta az árbevételét. Az 1990-ben létrehozott építésvezetőséget bővítve 1996-ban már négy építésvezetőség működött az ÉPI-nél. Az ehhez szükséges létszámbővülést egy bátor szemlélet alapozta meg. „Inkább vettünk fel kezdő mérnököket, és csak kisebb arányban kész profikat.
A célunk az volt, hogy a fiatalok átvegyék a cég működési elveit, és nálunk váljanak igazán jó szakemberekké.
Ennek megfelelően 2-3 év betanítás után megbíztuk őket – tapasztalt ügyvezetők felügyelete mellett - az építésvezetési feladatok ellátásával.”
Ez a fajta építkezés meghatározó eredményt hozott, hiszen a 90-es években érkezett fiatalok jelentős része most is a cégnél van. Ennek köszönhetően a ma összesen 220 fővel dolgozó társaság alkalmazottjainak mintegy negyven százaléka törzsgárdának számít, vagyis több mint öt éve áll a vállalat alkalmazásában. Az ÉPI ugyanakkor ma is törekszik hosszú távra tervezni, melyhez olyan cégkultúra is szükséges, amelyben az újak megkapják a kellő figyelmet és segítséget, és amelyben a cég képes befektetni a kineveléshez szükséges plusz energiát.
Az ügyvezető külön hangsúlyozza cégen belüli bérstruktúra fontosságát, amelyen keresztül is ki tudják fejezni a munkavállalóik megbecsülését.
„Azt szokták mondani, hogy hosszú távon megéri tisztességesnek lenni, mert kifizetődik.”
Azt ugyanakkor nem érti, miért nem lehet ezt a szemléletet az egész ágazatra kiterjeszteni. „Nálunk például a fizikai dolgozók keresete nettó 1500-2500 forintos órabérnek felel meg. Emiatt elvileg más vállalatoknál sem lehetne a munkabér ugyanezért a munkáért a fele vagy harmada, hiszen az ilyen cégektől akkor mindenki eljönne...”
Szintén jelentős mérföldkő volt, hogy a sikerekre alapozva 1995-ben a vállalat Budapest 10. kerületében megvásárolt egy régi csarnoképületet, és ott létrehozta a saját telephelyét, az addigi bérelt területet lecserélve. „Itt elkezdtünk saját felhasználásra betonacélt feldolgozni.” Ez a 2500 négyzetméteres üzem a mai napig is működik, a 2008-as átépítése és korszerűsítése után évi 20 ezer tonna a feldolgozókapacitása.
A 90-es évek végén az Épszerk-Pannónia saját beruházásban a lakásépítésekbe is beszállt: egy megvásárolt telken felhúzott lakásokat értékesített sikerrel. Emellett a vállalat több meghatározó lakásépítési projektben is benne volt a pesti belvárosban: a látványos klasszicista kapu köré épült Cézár Ház, továbbá a hat darab kilencemeletes lakótoronyból álló, 2003-ban átadott Kleopátra Ház is a cég referenciái közé tartoznak. „Ez egy jól menő üzletág volt hosszú éveken keresztül, egészen a 2000-es évek elejéig.”
A lakásépítésben generálkivitelezőként a mai napig benne van az ÉPI, főleg az OTP beruházásain dolgozva. „Jelenleg a budapesti 13. kerületben kivitelezünk az OTP számára lakásokat, és további projektjeikre is fogunk pályázni. Ez egy jól működő kapcsolat, színvonalas munkát tudunk együtt végezni.”
Mindezek mellett a vállalat 2002-ben létrehozta a TDH Toronydaru Kft.-t a Hirös Ép Kft.-vel közösen, ami sikeresen működött, tovább erősítve az Épszerk-Pannóniát.
Jellemző adat, hogy 2008-ban az ÉPI már 20 milliárd forintos árbevételű, több mint 500 főt foglalkoztató társaság volt.
Babály László arra is kitér, ebben az időszakban nagyban megkönnyítette a munkájukat, hogy az ÉPI-nek jó híre volt az ágazatban, 1997 és 2008 között a szerkezetépítők között piacvezető szerepben volt. „Az összes ágazatot tekintve is benne voltunk az első 500 cégben egy akkori rangsor szerint.”
A cég erejét jelzi, hogy a 2000-es években számos nehezen kivitelezhető épületben vállaltak szerepet. „A 2004-ben átadott, különleges formájú ING székház vagy az Eckler Dezső által tervezett Kreinbacher pincészet egyaránt olyan nem mindennapi munka, ahol használni kellett az agyunkat. Utóbbinál viccesen azt lehet mondani, hogy a tervező nem igazán ismerte az egyenes és a merőleges fogalmakat, ugyanakkor épp emiatt zseniális, amit kitalált.”
Ugyanakkor a jelenkorból is tud példát mondani Babály László, a Millenáris bővítésének első szakaszát említve.
„A Széllkapu felépítménye látszó betonból készül, ami szintén jó szakembereket, komoly kivitelezési fegyelmet és nagy odafigyelést igényel, ugyanakkor látványos megoldást ad.”
Az ügyvezető tapasztalatai szerint a magyar építőiparban a 90-es évek végétől jelent meg egy káros szemlélet, ami az Épszerk-Pannónia számára is rengeteg gondot okozott. „Ha akarom, kifizetem, ha akarom, nem fizetem – így lehet ezt legjobban jellemezni. Sok esetben nekünk se fizették ki az elvégzett munkát, és mehettünk, akihez akartunk, nem kaptuk meg soha.”
A problémák ellenére a vállalat a 2000-es évek közepén új lendületet vett, és külföldi munkákkal kezdte kompenzálni a kieső bevételeket. Romániában bevásárlóközpontot épített, Franciaországban pedig egy 85 ezer négyzetméteres kórházat. „Utóbbi kirándulás rendkívül hasznos volt, és még úgy is nyereséges volt, hogy a betonacélt innen szállítottuk ki az építkezésre.” Hozzáteszi, eközben a francia piacon a hazai árakhoz képest háromszor-négyszer magasabb áron tudtak munkát vállalni, ez garantálta a külföldi munka megtérülését.
Egy a mai magyar építőipar számára érdekes elemről is beszámol Babály László.
„Akkoriban rendkívül ingadozott a betonacél ára, ez azonban nem jelentett gondot a franciaországi nagyméretű projektnél. Ott ugyanis jeleztük a változást, kértek tőlünk egy különbözeti számlát, elszámolták a különbözetet, és ki is fizették.”
Hozzáteszi, Magyarországon az árváltozásokat a mai napig a kivitelező kockázatának tekintik, ami komoly problémákat okoz a több évig elhúzódó nagy projekteken az ágazat szereplőinek.
A 2008-ban beköszöntő válság különösen súlyosan érintette az Épszerk-Pannóniát, többmilliárd forintos veszteségeket okozva, elsősorban a fent leírt fizetési problémák felerősödése miatt. Közülük kiemelkedik a SOTE számára építendő kollégium projektje, ahol a társaság mélyépítést és a szerkezetépítést vállalta. Az ÉPI közel a munka teljes részét elvégezte, ám végül nem fizették ki, így összességében egymilliárd forintos kára keletkezett.
Hasonló gondot okozott a 2007-ben elindult a 198 ezer négyzetméteren zajló Tópark beruházás, mely 2010-ben a szerkezetkész állapotot elérve leállt, a beruházó ellen pedig felszámolás indult. „Itt a kártalanítás során majdnem a teljes pénzünket visszakaptuk, ezzel együtt a több évig húzódó történet megterhelő volt számunkra.”
További jelentős gondot okozott a forint gyengülése, ami a toronydarukat lízingelő TDH Kft. számára rendkívüli árfolyamveszteségeket generált, több százmilliós károkat okozva az ÉPI-nek. Ezt a céget végül kénytelen volt eladni az Épszerk-Pannónia, annak ellenére, hogy a válságmentes években komoly nyereséget termelt, és jelenleg is sikeresen működik.
Mindezeket fokozta, hogy a válságban alacsony volt a megrendelések volumene, és a vállalkozói árak is radikálisan lecsökkentek. „Nehéz volt kezelni a helyzetet, de nem szoktunk megijedni a feladatoktól, és sikerült átvészelni ezt a néhány kemény évet.” A vállalat túlélését az biztosította, hogy viszonylag nagy vagyonnal rendelkezett, és a vagyonelemek egy részét értékesítve fenn tudott maradni ezekben az években.
Az ügyvezető egy cég életében a munkaerőt tekinti a leginkább meghatározó elemnek. „Az ÉPI azért van meg 30 éve, mert amikor bajba kerültünk, nem futottak szét az emberek, sem a fizikai, sem a műszaki állomány.” A vállalat erre alapozva, ha vérveszteségek árán is, de kilábalt a bajból, és 2016-ra teljesen tartozásmentessé vált.
A 2015-ben beindult építőipari felívelést az ÉPI-nek is sikerült meglovagolnia, és újra növekedési pályára állt. A 2016-os 3,8 milliárd forintos forgalom után az idei várható eredményük eléri a 10 milliárdos határt. Ráadásul 2017-től számos beruházást hajt végre a vállalat, az ágazatban példaértékű irányt mutatva. Nemrég számoltunk be az innovációt középpontba helyező alsónémedi fejlesztésről, mely által a korábbi logisztikai és raktározási feladatokon túl további funkciókkal bővült az ÉPI telephelye.
Az átadott csarnoképületben innovációs technológiai gyártósorok telepítésén és üzemeltetésén kívül kutatás-fejlesztési tevékenységet is folytat a cég.
Az ügyvezető elárulta, Alsónémediben előregyártott elemeket, többek közt lépcsőket és filigrán szerkezeteket állítanak elő, utóbbival jelenleg a Dózsa György úti mélygarázs építkezését szolgálják ki.
Ugyanakkor a vállalat Ercsiben is tervez egy komoly beruházást, ehhez most kapta meg az építési engedélyt, így hamarosan elkezdheti az új csarnok kivitelezését. Ezen a telephelyen olyan gépeket terveznek működtetni, amivel egy Magyarországon teljesen újnak számító termékkel jelennek majd meg a piacon. „Ercsiben reményeim szerint egy komoly éves árbevételt biztosító egység jön létre.”
Hogy a társaság gondol a jövőjére, a saját beruházásai mellett a humánpolitikáján is látszódik. „Alsónémediben például néhány rutinosabb szakembert leszámítva csak fiatalokat vettünk fel. Ugyanakkor a teljes céget tekintve a műszaki állománynál továbbra is elvárás, hogy inkább a fiatalabbakat, ha lehet, akkor kezdőket vegyünk fel, még ha ez plusz befektetést is igényel a képzés terén.”
A magyar építőipari cégeknél jelentős kihívás a generációváltás kérdése, ám ezzel a stratégiával az ÉPI-nek emiatt nem kell aggódnia. „Jelenleg az építésvezetőink és létesítményfőmérnökeink viszonylag fiatal emberek, valamennyien 45 év alattiak, de ugyanez érvényes a közvetlen helyetteseimre is. Ebben a vezetői rétegben még legalább húsz év benne van, tehát egészséges a cég korszerkezete.”
A saját beruházásainak köszönhetően az ÉPI évente 140 ezer négyzetméternyi födémfelület legyártására válik képessé. „Ennek az előregyártásnak egyre nagyobb jelentősége lesz, miután munkaerőt vált ki, és függetleníti a munkát az időjárás viszontagságaitól. Másrészt ezáltal a munka jobban szervezhetővé válik, és jobb minőségű házakat tudunk építeni.” Hozzáteszi, általánosságban a munkaerő harmada váltható ki az előregyártással.”
Ugyanakkor például a Dózsa György úti mélygarázsnál ennél is nagyobb volt a nyereség. „Itt a födémeket az eredetileg tervezett monolitfödémes munkaerő létszám egyharmadával kiviteleztük.” Ennél a projektnél az adta az alapot, hogy az eredeti tervhez képest az ÉPI áttervezte a födémeket körüreges födémpallóra, így laposgerendák készültek a 30 centis monolit vasbeton födémek helyett.
Mindazonáltal Babály László felhívja rá a figyelmet, hogy az előregyártás egyáltalán nem új gondolat, sem az ő cége számára – erre számos példát is felsorol - , sem a magyar építőipar számára; viszont az erre vonatkozó igény felerősödése miatt most került igazán a középpontba.
Bár a sajtóban azt olvashatjuk, hogy egyre nagyobb az igény az előregyártásra, Babály László szerint a terjedését akadályozza egy régi beidegződés. „A magyar építőiparban a 90-es években berögzült, hogy a monolit és a hagyományos vasalás a legjobb, mert emberi munkaerő korlátlanul áll rendelkezésre. Mára azonban efelett a személet felett elszállt az idő, mégsem történt meg a váltás.”
Az ügyvezető rámutat, a régi panelgyártás idején Magyarországon a betonacélok 90 százaléka heggesztett hálóból készült, éppen a gyorsaság kedvéért. „Ez a megoldás azonban a 90-es évek eleje óta eltűnt Magyarországról, miközben Európában szinte mindenhol ezt alkalmazzák, beleértve a szomszédos országokat!
Ez nonszensz, hogy miközben négy éve létszámproblémákkal küzd a magyar építőipar, mindenhol a legnagyobb ráfordítást igénylő, legmunkaigényesebb módszert, a hagyományos vasszerelést alkalmazzuk.”
Azt is hozzáteszi, az egyik gondot az okozza, hogy egy-egy projekt során mire ők szerkezetépítőként megkapnak egy dokumentációt, nincs idő egy elavult módszer áttervezésére. „Ez alól kivételt képezett a Dózsa György úti projekt, de általában a kocka már el van vetve, mire mi belépünk a munkafolyamatba.”
Érdekességként felhozza, hogy a francia kórház kivitelezésénél egyetlen projektben háromféle födémet alkalmaztak. „Ott ugyanis a beruházó kiadta a statikusoknak, hogy a leggazdaságosabb födémrendszert tervezzék meg.
Így aztán az egyik helyen monolit (a nagy gépész áttörések miatt nem lehetett máshogy megoldani), a másik helyen feszített filigrán, a harmadik helyen feszített körüreges födémpadló épült be a kórházba.”
Babály László azt tapasztalja, az új és olcsóbb megoldások felvetésénél válaszként mindig azt kapják, mi miatt nem lehet megvalósítani, ahelyett, hogy a hogyanra koncentrálnának az érintettek. „Ezzel együtt az emberek előbb utóbb rá fognak ébredni, hogy nincs más megoldás. A fizikai állomány ugyanis egyre csökken, és az építőipar nem egy népszerű szakma, holott remekül lehet vele keresni, és megfelelő propagandával lehetne javítani a megítélésén.”
Az elmúlt 30 évre visszatekintve Winston Churchillt idézve egyetlen jelmondat jut eszébe az ügyvezetőnek: „Soha ne add fel!” Elsősorban az építőipar elképesztő ingadozásaival volt nehéz megbirkózniuk, melyek állandóan megkérdőjelezik a kapacitások szintjét. „Most hála istennek 2015 óta jelentős volumenű munka van a piacon, de már mindenki a közelgő válságról beszél. Meglátásom szerint a mi cégünk éppen ezt a válságot fogja tudni kihasználni a tudásából és a hátteréből fakadóan.”
Az ügyvezető hangsúlyozza, nem csak irodaházakat, lakásokat vagy speciális épületeket, hanem nagy üzemcsarnokokat is ki tudnak majd szolgálni az előregyártott termékeikkel, azon belül például a födém típusaikkal.
„Emiatt valamilyen szinten megérezzük majd, ha lesz visszaesés, de nem fogunk hanyatt esni, lesz feladatunk bőven.”
Hogy az ágazat elkerülje az újabb visszaesést, és stabilizálódjon egy magasabb szinten, Babály László szerint szemléletváltásra is szükség van. „A jelentős növekedéssel elértünk egy bizonyos szintre, most már nem az árakon kellene emelni, hanem a termelékenységen. Ott tartunk, hogy közel hasonló árszintet fizetünk egy négyzetméter zsaluért, mint Ausztriában vagy Franciaországban, de eközben a termelékenység csökkent. Mivel nagy szükség van rájuk, a dolgozók azt gondolják, hogy elég, ha csak benéznek az építkezésre.”
Hozzáteszi, a teljesítmény visszaesését most már nem lehet a túlzott terhekkel magyarázni, hiszen egy átlagos munkás 25-30%-kal kevesebb időt tölt munkában mint öt évvel ezelőtt „A munkavállalók túlórát a túlóra pótlékok ellenére sem szívesen vállalnak már. A megnyilvánulásaikból pedig az látszik, hogy túlzott mértékben hisznek abban, hogy pótolhatatlanok, ezt nagy problémának látom.”
Arra is kitér, hogy az ÉPI által véghez vitt beruházásokat jóval nagyobb volumenben kellene végrehajtani a teljes magyar építőiparban, de az övékéhez hasonló fejlesztéseket csak a középcégeknél lát.
„A nagyvállalatoknál nem indulnak a jövőbe mutató nagy beruházások, a rengeteg kis cég pedig alkalmatlan erre. Pedig lenne mit fejleszteni, mert a magyar építőipar jelenleg nagyon messze van a nyugati országok szintjétől.”
Hegedűs Gergely