Százötven éves elképzelés lépett a megvalósítás útjára: ezért szükséges a Duna alatti vasúti alagút

Ahogy lapunk is beszámolt róla, februárban írták alá a szerződést a Duna alatti vasúti alagút környezetvédelmi hatástanulmánya elkészítésére és a környezetvédelmi engedélyek megszerzésére. A Budapest Fejlesztési Központ (BFK) által kiírt közbeszerzés nyertese a Főmterv Zrt., amely nettó 850 millió forintért vállalta a munkát.

A társaságnak nemcsak

• a Kelenföldet a Széll Kálmán tér érintésével a Nyugati pályaudvarral összekötő vasúti alagútra, hanem az egész
• Kelenföld vasútállomás – Nyugati – Városligeti elágazás –  Rákosrendező pályaudvar,
• és a csatlakozó földfelszíni vasúti létesítményekre kiterjedő környezeti hatásvizsgálatot el kell végeznie.

A tervezőnek a szerződés hatályba lépésétől számítva öt tervezési szakaszban 510 nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy a környezetvédelmi hatástanulmányt elkészítse és megszerezzék a környezetvédelmi engedélyt.

Schulek János, a Főmterv műszaki igazgatójának és Takács Miklós közlekedéstervezési igazgató segítségével áttekintjük, pontosan hogyan alakult ki a Duna-alagút nyomvonala, és ez mennyiben változtatja meg Budapest és az ország közlekedési struktúráját.

 

A Kelenföldi pályaudvar összekötése a Nyugati pályaudvarral

Már az 1860-as években felmerült az igény a mai Nyugati és a Déli pályaudvar ősének összekötésére, azaz a pesti oldalra és a budai oldalra befutó vonalak összekapcsolása az áruszállítás és a személyszállítás megkönnyítésére. „Az Összekötő vasúti Duna-híd megépítése ezt a feszítő igényt egy időre megoldotta, de a tervekben újra és újra előkerült, hogy a fejpályaudvarok helyett átmenő rendszer alakuljon ki azzal, hogy a Duna alatt vasúti alagutat létesítenek” – vázolta fel a projekt kiindulását Schulek János.

A MÁV utasainak 60 százaléka Budapesten és az agglomerációban száll vonatra. Ha a HÉV-et is figyelembe vesszük, akkor együttesen ez 157 millió utast jelent évente. Ez a szám egyértelműen igazolja a vasút fontosságát a nagyvárosi térségekben. A kormány által tavaly év végén elfogadott Budapesti Agglomerációs Vasúti Stratégia (BAVS) rámutatott arra is, hogy a keresleti oldalon ez a napi 500 ezres utasszám jelentősen növelhető, amennyiben a vasút versenyképesebb lesz. Ehhez több vonatot kell indítani, és a városon belül több ponton kell minőségi átszállási lehetőséget adni az utasoknak a városi kötöttpályás gerinchálózatra.

Mára azonban Budapest vasúthálózatának kapacitása kimerült. A bevezető vonalak megteltek, a fejpályaudvarok nem képesek több vonatot fogadni és indítani.

Megoldást a fejpályaudvari rendszer meghaladása jelenthet, és a sűrűn közlekedő vonatok átmérős csokorba szervezése egy belváros alatt futó alagútban.

„Ez a régi álom mára a megvalósulás közelébe jutott. Nem a Déli pályaudvart kell szó szerint gondolni az alagút egyik végének, hanem az a helyes megfogalmazás, hogy a Kelenföldi pályaudvart kell összekötni a Nyugati pályaudvarral, tehát az alagút ott kezdődne, ahol a Déli mai alagútja bebújik a Kis-Gellért-hegybe” – tette hozzá a műszaki igazgató.

 

Az alagút a Kis-Gellért-hegy alatt hagyományos bányászati módszerrel épül

Négy nyomvonalváltozat elemzésével kezdődött a tanulmányterv készítése, mindegyik az M2 metróvonal egy-egy állomásán hozott volna létre átszállási lehetőséget – folytatta Takács Miklós. A változatokból kettő gyorsan kiesett, mert a Deák tér és a Kossuth tér felé tartó nyomvonalaknak át kellene haladnia a tabáni forráscsoportokon, sőt ott célszerűen állomásnak is kellett volna lennie, ami súlyosan veszélyeztetné a történelmi források és fürdők vizét, megzavarva a karsztvizek felfelé áramlását a geológiai törésvonalak mentén. A Gellért, a Rudas és a Rác fürdők, valamint az Attila és még néhány más forrás vize nem kockáztatható.

„A Batthyány téren, illetve a Széll Kálmán téren átvezetett másik két vonal közül pedig egyértelműen a Széll Kálmán téri változat bizonyult kedvezőbbnek, hasznosabbnak, mivel sokkal nagyobb beépített területet fed le, több hálózati elemmel alakítható ki értékes kapcsolat.”

A kiválasztott nyomvonal tehát a Villányi utat elhagyva bebújik a hegybe, s folyamatosan süllyedve, a Déli pályaudvar alatt, elkerülve az M2 metróvonal állomását, jut el a Vérmezőig. Itt alakul ki a Széll Kálmán téri állomás, ennek egyik vége a Széll Kálmán térre, a másik vége közel a Magyar Jakobinusok teréhez, illetve a mai pályaudvar előtti süllyesztett térhez esik.

Az állomás négy vágánnyal, két középperonnal, bányászati módszerrel készül, s csak a két végén vezet ki a felszínre. A vasúti szerelvényekhez igazodó, hosszú állomás ezáltal nagy területet szolgál ki többirányú kapcsolattal.

Az alagút ezekután felülről keresztezi az M2 metróvonalat, majd tovább süllyedve jut le a Duna alá, elkerülve a Parlamentet és annak mélygarázsát. A pesti oldalon rohamosan emelkedik, hogy az M3 vonalát már felülről keresztezze, és a Nagykörúti főgyűjtő alatt átbújva jusson be a Nyugati pályaudvar csarnoka alá.

Az alagút a Kis-Gellért-hegy alatt hagyományos bányászati módszerrel épül, egy szelvényben vezetve mindkét vágányt, majd a Déli pályaudvar üzemi területén kiépülő pajzsindító műtárgytól kezdve két, fúrópajzzsal épített alagútban vezet tovább egészen a Nagykörútig, ahol a pajzsot kiemelik.

A Nyugati pályaudvar főpályaudvarrá válik

Az alagút megvalósulásával az eddig is legnagyobb forgalmú állomás, a Nyugati pályaudvar egyértelműen az ország és Budapest főpályaudvarává válik, az előzetes forgalmi becslések szerint több mint 160 ezer utas fog naponta megfordulni a pályaudvar területén, ahol egy hatalmas csomópont alakul ki sokirányú kapcsolattal.

A legalsó szinten, mélyen a felszín alatt a H6-H7 és H5 vonalakat összekötő M5 vonalnak is nevezett HÉV fog haladni a csarnok északi oldalán, egyel feljebb az M3 metróvonal, feljebb a vasúti alagútba vezető vasútállomás, majd efelett a kiterjedt és mindent összekapcsoló aluljáró szint, majd végül a felszín a villamosokkal, az autóbuszokkal és a felszínen maradó vasúti vágányokkal.

Az állomás különleges értéke lehet az Eiffel-csarnok műemléki épülete és az alá befutó vágányok között kialakuló tér, amelynek építészeti megoldására a Budapesti Fejlesztési Központ nemzetközi tervpályázatot írt ki.

„Az elkövetkező években számtalan részletkérdés tisztázására lesz még szükség, de talán kijelenthető, ez a több mint százötven éves elképzelés a megvalósítás útjára lépett, s reméljük, hogy most már nem is tér le erről az útról” – összegezte Schulek János.