2020.10.25, Vasárnap

Hirdetés

Hol van az az álomsziget és hol van az az álomstrand? Megmutatjuk!

pestpilis.hu

2016.09.19. 19:27

El kellene szökni valahova, jó messze mindentől, teljesen lelassulni, és csak bambulni bele a nagy kékségbe… Efféle gondolatok után találtuk meg az Adria egyik legkedvesebb szigetét, Vist.

Hirdetés

Csendes, tiszta, természetközeli. Nyüzsgés és tömeg helyett szebbnél szebb öblökkel és szigetekkel, lábunknál fickándozó színes halakkal. Távol minden zajtól és zizegéstől, mégis elérhető közelségben, megfizethető áron. Akinek mindez egyszerre fontos, máris kezdheti tervezni a következő nyaralást Vis szigetén!

Vis szigete Brac felől közeledve - a képre kattintva galéria nyílik

Amit úgy fedeztünk fel, hogy végleg belelefáradva az itthoni darálásba, kinéztük a horvát partoktól legtávolabbi sziget legtávolabbi, legapróbb települését, és azon is túl egy tengerparti apartmant, tengerre néző terasszal. El a világ zajától, minél messzebb! A végtelen kékséghez pedig minél közelebb!

 

Tömegnyomor helyett öt emelet

A fent felsorolt álmokkal vágtunk neki augusztus végén a horvát autópályának, továbbá a drágának és megterhelőnek ígérkező kompútnak. Mert azért az a két és fél órás út Splitből, kettőnknek oda-vissza 40 ezer forintért, jócskán megnöveli a költségvetést és az utazást, de bevállaltuk a fentiek reményében.

Bejött! Ráadásul már a sziget előtt megkaptuk az első ajándékot. A korábbi kompozós emlékeink alapján ugyanis kényelmetlen aszalódást vártunk, összezsúfolva kis helyen, ahol mozgásra és nézelődésre nemigazán van lehetőség. Ehhez képest értünk jött egy jókora ötszintes hajó, tágas terekkel, étteremmel, kávézóval, rengeteg napozóval. Mindezekhez párosult az úton Solta, Brac és Hvar szigeteinek szépsége, Vis ugyanis ezeken túl fekszik, bentebb a tengerben. De még szinte el se hagytuk a spliti öbölt, amikor leesett a lényeg: szimpla kompozás helyett csodás hajóutat kaptunk a pénzünkért! Rögtön nem is tűnt olyan soknak az autót és a két személyt az odaúton fedező 476 kuna.

Fontos kiegészítő infó: a horvát kompoknál az indulás előtt másfél órával érdemes odaérni a kikötőbe, hogy elkerüljük a tülekedést, idegeskedést és az annál is rosszabb lemaradást a hajóról (ez még a kevésbé nagy forgalmú Vis esetében is igaz).

 

Senkit sem érdeklő csodaszikla

Az már a hajón feltűnt, hogy Vis irányába nem mozognak óriási tömegek, és ez szerencsére a szigeten is így maradt: egy-egy strandon átlagban 8-10 ember gyűlt össze napközben. Strand pedig van bőven a nagyjából 10-15 km átmérőjű, hegyekkel, félszigetekkel és szerpentinekkel tarkított, lépten-nyomon kinyíló, lélegzetelállító panorámával megáldott szigeten.

A déli partján kalandozva 1-2 kilométerenként lehet találni egy-egy homokos strandot, és természetesen mindig ott van a szállásoktól két-három perc járásra levő sziklás part.

A mi szállásunk alatt meg is találtuk A SZIKLÁT. Egy teljesen laposra és simára csiszolt óriási kődarab, három oldalról a tenger által ölelve, a parti sziklák által eltakarva. Pusztán egy szűk átjárón keresztül megközelíthető, de egyébként egy minden nap már hajnaltól odarendelt sirályon és rajtunk kívül senkit sem érdeklő, tökéletes töltődési pontja a kék bolygónak.

Ezen a ponton nyugodtan véget érhetne a cikk és az utazás, a lényeget elértük!

 

Mennyiért és milyen az a szállás?

De az ember persze, hogy tovább megy, az olvasó pedig teljes joggal kíváncsi a lényeges kiegészítőkre. A szállásunk a déli parton egy kétszemélyes apartman volt egy dombtetőn, valóban tengerre néző terasszal, a nyugágyból nézhető napfelkeltével, tágas, igényes, hangulatos, jól felszerelt konyhával, kényelmes hálószobával. A homokos strandtól 8 percnyi, a sziklás parttól 3 perc sétaútra, dús növényzetű, igazi mediterrán kerttel, a szomszédoktól teljesen elkülönítve. Az ár-érték arány teljesen rendben: egy főre 28 euróra jött ki egy éjszaka augusztus utolsó hetében.

A tengerről csak annyit, hogy a milnai strandon a lepényhal a 40 centis vízben ott úszkált a lábunk mellett. A tengerben búvárkodva pedig sokszor akváriumban éreztük magunkat, az első két nap alatt kb. 15 féle - a legváltozatosabb mintázatokkal és színekkel ellátott - halat számoltunk meg a part közelében úszkálva.

 

Sehol egy magyar, bezzeg az álomstrandon!

A természetközeliséget azonban tovább lehet fokozni Visen: 200 kunáért (8 ezer forint) egy napra bérelhető kajakkal át lehet evezni Ravnik szigetére, ahol a Zöld-barlangot a tengeren kajakozva és úszva is bejárhatjuk. Hatalmas élmény a vízen lebegve egy barlangban nézelődni, és közben kipillantani a kék égre a barlangot a felszínnel összekötő lyukon keresztül. Erről a lyukról, illetve az itt beszűrődő fény színéről kapta a nevét a nyílt tenger irányába oldalról nyitott barlang. (A képződmény egyébként a magyar barlangokban található „léleklyukra” emlékezteti az embert: többek közt ilyen lyuk köti össze a Holdvilág-árok egyik barlangját a felszínnel a Pilisben.)

Lényeges tudnivaló, hogy a barlangba inkább hétközben, és lehetőleg még délelőtt érdemes odaérni, akkor még egyedül élvezhetjük, hétvégén feltorlódnak benne a kirándulókat szállító hajók.

Ravnikról már csak egy ugrás átevezni a szomszédos Budihovac nevű másik miniszigetre, ahol egy kikötővel és egy icipici szigettel megspékelt homokos strandot, illetve egy (paradicsomot és szőlőt termesztő) tanya előtti satnya fűben kitartóan legelésző csacsit találunk. Itt le kell tenni a hajót (a partra kihúzva) és át kell sétálni a sziget túlsó, keleti oldalára, nagyjából kétperces gyaloglással. Mi sajnos csak a legutolsó napunk végén tettük ezt meg, és pár pillanatra elállt a lélegzetünk.

Ha tudtuk volna, mi vár ránk Budihovac titkos túlvégén, akkor minden erőnkkel ide igyekeztünk volna már az elejétől! Vis legszebb, legkedvesebb strandja található itt, márpedig azt a rangot nem volt könnyű kiharcolnia ebben a mezőnyben. Más se nagyon tudott erről a varázslatos öbölről, mindössze négyen voltak itt rajtunk kívül. Mégis közöttük találtuk meg Vis rajtunk kívül egyetlen magyarjait, egy másik nyaraló párocskát! Ebből is látszik, a magyar ember mindenhol kiszimatolja a legtutibb tutit.

Vigyázat, hazafelé csapda!

Akinek a nyüzsgés, az utcák és sétaterek pár nap után mégis elkezdenek hiányozni Vis szigetén, beül az autóba és legfeljebb félóra alatt a Vis vagy a sziget másik végén levő Komiza nevű városkában van. Éttermeket pedig nemcsak itt, hanem szerte a szigeteken lehet találni. A Stoncicában levőt mi is kipróbáltuk, és az ízeket, hangulatot, a kiszolgálást és az árakat is rendben találtuk. A sziget nagy látványossága Stiniva strandja, amiről lenyűgöző fekvése mellett nem árt tudni, hogy jókora kaptatón kell hozzá leereszkedni, majd visszamászni, és hogy az öbölben működő étterem generátora fülsiketítő zajjal tesz próbára minket.

Alapinformáció az utazáshoz, hogy Split Nagykanizsáról végig autópályán nagyjából öt, Budapestről hét óra alatt elérhető, és a szokásos benzinköltség mellett odavissza tíz-tízezer forint útdíjjal is számolnunk kell.

Fontos, hogy a hazaúton senki se essen abba a csapdába, hogy a mintegy 50 forinttal drágább horvát benzinből csak a határig tankolva átjön a határon, majd az itteni benzinkútnál tankol az autópályán. Az M7-esen ugyanis egészen Budapestig ugyanazokkal az árakkal szembesül, mint odaát! Erre a pimaszságra (mert az rendben van, hogy az autópályán mindenhol drágább a benzin, csak épp nem ennyivel…) az a válasz, hogy átérve a magyar oldalra Becsehelynél lejövünk a pályáról, és a faluból a 7-es úton Nagykanizsa felé kihajtva az első kútnál megtankolunk. Ott jártunkkor, szeptember elején itt 333 forint volt a benzin, miközben a pályán Zalakomárnál 376,9.

Galéria

Fókuszbanutazás