"Úgy éreztem, a szülők szívesen bízzák ránk a gyermekeiket nap mint nap"

A perbáli Mézeskalács Óvodában a 2016-os új nevelési évtől Homonnai Ildikó tölti be az óvodavezetői szerepet. Születése óta Perbálon él: ide járt óvodába, általános iskolába is. Amikor kijárta a nyolc osztályt, kereskedelmi szakközépiskolába ment, utána a kereskedelemben helyezkedett el, ahol vezetői pozíciót töltött be. Közben férjhez ment és született két lánya, ez hozott váratlan fordulatot az életébe. Ildikó a Perbáli Hírmondónak mesélt életéről, tapasztalatairól, és az óvodavezetőséghez vezető útról.

„Amikor a gyermekeim betöltötték az óvodás kort, visszamentem dolgozni, mert építkeztünk és szükség volt a keresetemre. Két-három hónap alatt azonban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a gyereknevelést nem lehet összeegyeztetni a korábbi munkámmal. Reggel elmentem, este hazajöttem, a lányaim meg teljesen „elanyátlanodtak”. Akkor döntést hoztam a családom érdekében: a perbáli óvodában kezdtem dolgozni, mint képesítés nélküli óvónő, hogy többet lehessek velük. És bár jóval kevesebbet kerestem így, mégis az első naptól tudtam, hogy ez a nekem való hivatás. Élvezettel vetettem bele magamat a munkába, minden nehézségével együtt. Minden percét élvezem a mai napig.”

 

Az egyik képzés hozta magával a másikat

Ildikó kezdetben Gyenes Zsuzsa óvónő mellé került, akinek elmondása szerint sokat köszönhet. Éveken keresztül dolgozott képesítés nélkül, majd elvégezte az ELTE óvodapedagógus szakát. Az óvodavezetői képzést később kollégái – köztük az előző vezető – biztatására kezdte el, mivel bár nem szerette volna feladni a gyerekekkel való napi munkát, az óvodában kialakult jó szokásokat fontosnak tartotta vezetői szinten is megtartani.

„Úgy éreztem, hogy a szülők szívesen bízzák ránk a gyermekeiket nap mint nap, ami azt hiszem a legfontosabb. Szerettem volna, ha mindez megmarad – engem ez motivált.”

A tanulásba végül úgy belejött, hogy a mentorképzést is elvégezte, s így magabiztosabban tudott a munkának nekilátni, amikor elődje nyugdíjba ment.

„Pont akkor vezették be az új minősítési rendszert az óvónők számára, amikor belevágtam az iskolába. Én pedig a tanulmányaim révén megláttam, mennyire fontos óvónőként megújítanunk a szakmaiságunkat. Ezért elvégeztem a mentorképzést is: ez plusz megalapozottságot adott az óvodavezetői munkámhoz. A következő öt évben azt szeretném elérni, hogy a kollégáim, - akik mind jól dolgoznak - higgyenek magukban annyira, hogy ők is bele merjenek vágni a minősítésbe.”

 

A 3-6 évesekkel könnyebb kommunikálni, mint a felnőttekkel

Az új szerepbe azért még Ildikónak is bele kell tanulnia, hiszen – elmondása szerint - az elmélet és a gyakorlat egészen más.

„Ez a pozíció nagy változás az életemben, hiszen felnőttekkel dolgozni teljesen más, mint a gyerekekkel. A 3-6 éves korosztállyal remekül megtalálom a hangot, teljes őszinteséggel tudunk kommunikálni és nagyon feltöltenek érzelmileg. A kapcsolatépítés a felnőttekkel sokszor nehezebb, de igyekszem kamatoztatni a diplomáciai érzékemet, hogy senki ne sérüljön. Vezetőként persze vannak olyan döntéseim, amelyeket fel kell vállalnom akkor is, ha az nem mindenkinek tetszik. A célom az, hogy az óvoda egészét tudjam képviselni és szeretném, ha ezt az egész közösség méltányolná.”

Ami a változásokat illeti, Homonnai Ildikó belátja, hogy minden év egy új korszak kezdete: változnak a gyerekek, a szülők, a technikai háttér. Éppen ezért folyamatosan változniuk kell az óvodai dolgozóknak is. Az újító kezdeményezéseket örömmel fogadják; például az óvodában idén először lesz Adventi vásár a Szülői Szervezet ötlete alapján.

„Elég bátor vagyok, amivel azonosulni tudok, azt képviselem. Az újdonságok visznek előre, és nekünk célunk, hogy előre menjünk, ne hátrafelé.”