Amikor Laár András a keleti utak ösvényét taposva ugyanarra végkövetkeztetésre jut, mint a rábaközi táltosok hagyatékát őrző Darnói Tibor, akkor azon minimum el kell gondolkodni. Kulcsfontosságú üzenetek a 21. század emberének - gondolatébresztő gondolatrohamokkal átszőtt beszámoló egy pesti előadásról.
Ültél-e már olyan rendezvényen, Kedves Olvasó, ami után három napig megdöbbentően magas energiaszinten, boldog telítettségben, hatalmas erőkkel megáldva tudod végezni a dolgodat? Elfeledve, hogy péntekre matematikailag neked már padlót kellene fogni a fáradtságtól? Ilyen előadás volt Laár András és Darnói Tibor közös fellépése Budapesten a belvárosi K11-ben, melynek meghívója szerint előbbi a magyar javas hagyományokról, utóbbi a rábaközi táltosok hagyatékáról tartott előadást.
Mi történik, ha nem akarjuk mindenáron lenyomni a másikat?
Az elsőként sorra kerülő Darnói Tibor nagyon gyorsan megfogalmazta mondanivalója lényeget. Mégpedig egyetlen szóban: „Mellérendelés.” Ez az ősi magyar gondolkodást hordozó Yotengrit legfőbb üzenete a Máté Imre örökségét tovább hordozó előadó olvasatában. Első ledöbbenés. E sorok írója húsz éve indult magyarságkutató útját járva, de a rábaközi őstudást hordozó Yotengritet még soha nem olvasva, tanításait nem igazán ismerve ugyanerre a következtetésre jutott. Mert a Szent Korona is ezt üzeni: nemzet és király egymást kiegészítve, egymást kiegyensúlyozva működteti az országot, ha az egyik egyeduralomra tör, a másiknak joga és kötelessége ezt megakadályozni. Lásd az Aranybullába bekerült ellenállási záradékot, lásd a kisnemesség sikeres ellenállási mozgalmát a Habsburg elnyomás alatt (amit Kocsis István remekül fejt ki a Szent Korona-tanról szóló könyvében), lásd az egész falvak összefogására alapozó passzív ellenállás sikerét a kiegyezés előtt.
Ráadásul nyelvünk is ezt üzeni: lásd Arany János, Petőfi Sándor vagy bármely más nagy költőnk, írónk gyönyörű mellérendelő szerkezeteit, és lásd a mai média felesleges (egyébként angolszász eredetű) alárendelő szerkezeteinek („Kisiklott az a vonat, ami veszélyes anyagot szállított…”) fájóan csúnya torzításait. De ugyanezt üzenik a közösségépítés, a nemzetépítés, vagy akár a munkahelyi frontokon szerzett tapasztalatok is: a mellérendelő viszony megtalálása mindig kulcsfontosságú a munkafolyamatokban, még akkor is, ha eközben valamilyen szinten szükség van az Univerzumban szintén megfigyelhető hierarchiára… IS!
A hangsúly az IS szócskán.
A mai világban erőltetett ellenségpárok hatását ugyanis lépten-nyomon látjuk. Ott aztán nyoma sincs az IS-nek. (IS-TEN-nek?) Mert vagy ez a párt vagy az, vagy ez a vallás vagy az, vagy ez a politikai/szellemi/ideológiai irányzat vagy az, vagy ez a nemzet vagy az! Aki a másikkal van, az legalábbis egy hülye barom! Még csak gondolatban sem hagyom őt élni! Pedig éppen erre volna szüksége a magyar társadalomnak, ahogy azt Pál Ferenc (azaz Feri atya) is kifejtette nemrég egy interjúban. Elfogadni, megbékélni azzal, hogy a másik egy teljesen más szemlélettel alkotja egy részét ennek a világnak.
Az ellentétpárok helyett a Yotengrit tanítása az egymást kiegészítő párokra helyezi a hangsúlyt. Férfi és nő, nappal és éj, eső és napfény, a tudat és a tudatalatti, nem egymást letarolva, hanem egymás hatását kiegészítve, egymással egyensúlyban tudják betölteni a szerepüket. És a nagy hír: mindez igaz ember és ember viszonyára is! Az egymás ellen élés helyett az egymásért élés mintáját követve tudunk sikeresek lenni hosszú távon. Saját hozzáfűzött gondolat: hiába diktálja a mai világ a „gyenge kihull, én majd jól lekönyökölöm a másikat, és fennmaradok, így aztán kiválasztódnak az erősek” törvényét. Ez egy téveszme, látjuk magunk körül, hova vezet. Valójában így hangzik a törvény: kiválasztódnak, azok, akik képesek az együttműködésre! Ha a gazdaságpszichológia már 20 évvel ezelőtt kimondta (én legalábbis akkor jártam iskolába) a „nyerő-nyerő” típusú kapcsolatépítés sikerességét, és hosszú távú létjogosultságát, akkor ideje lenne ezt általános érvényű viselkedési mintává kinevezni! Mert ezt erősíti az újságírói tapasztalatom is: cégvezetők a vállalatukról adott interjúban rendre ezt a gondolkodásmódot említik legfőbb alapként - mégpedig azok, akik több évtizede sikeresen tudnak működni.
Mi történne, ha a saját, valódi őshagyományunkra építenénk?
Darnói Tibor az emberi közösségekre vetítve így fogalmazta meg a mellérendelést: „Egy valódi közösségben senki sincs alul vagy fölül, ki-ki a tudásához méltó helyen van, abszolút értelemben nincs legjobb, mert mindenki jó valamiben.” Saját hozzátoldás: egy valódi vezető nem uralkodik az általa vezetetteken, hanem A-ból B-be vezeti őket (ahol a B egy magasabb minőséget jelent). Az önmagunkhoz, Istenhez vezető utakra/vallásokra pedig így érvényesítette a vezérfonalat az előadó: nem egyetlen jó út van, hanem több! És mindegyik ugyanoda vezet, Istenhez!
Utóbbi gondolat percekkel az előadása után megerősítést nyert. Laár András ugyanis azzal kezdte a sajátját, hogy megdöbbentő hasonlóságot lát az általa követett keleti út és a Yotengrit között, ugyanis mindkettő mellérendel. A zenéje, humora és szellemi iránymutatásai miatt sokféle körben népszerű és sokak által szeretett előadó kerek perec kijelentette, hogy ha 14 éves korában ezt a tanítást kapta volna, amit a Yotengritből az első előadásban felvázolt Darnói Tibor, akkor azt az utat választotta volna!
„De nem adták a kezembe, persze nem véletlenül.” Ha valaki nem értené, mire célzott, annak beidézzük Francois Talleyrand magyarok elleni tanácsát: „Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.” Lehet bár legenda e mondat, s lehet kételkedni a leépítő folyamat tudatosságában, az biztos, hogy az öntudatunk és múltunk elvarázsolását és teljes átírását az elmúlt évszázadokban tökélyre vitték az elnyomóink. Ha ma megkérdezik egy átlagmagyartól, kik vagyunk mi magyarok, jobb esetben a teljes homály, rosszabb esetben a belénk nevelt, hamis, önsanyargató, vesztes énkép jön elő válaszként.
Ezért hívják Erdélyt Tündérországnak
Hogy mégsem reménytelen a helyzetünk, és hogy az oktatásunk elképesztő hiányosságai és torzításai ellenére is meg lehet találni a kincseinket, arra Laár András adott példát ének- és gitárszóval, tilinkóval, tündérzenével tarkított, végül imádsággal zárt műsorában. Elmesélte, bár a keleti vallások által sikerült megtalálnia az útját, „a tibeti nevek soha nem nyúltak annyira mélyen a lelkébe.” Ezt a mélységet ugyanakkor megtalálta a magyar népmesében, azon belül is a tündérek világában.
Meditációi révén belső kapcsolatot is teremtett ezzel a tündéri világgal, és a belső tapasztalatai, utazásai révén kirajzolódott előtte egy életrend, egyfajta minta, amit követni lehet. Érdekes módon ezeket a tulajdonság jegyeket kívül is megtalálta, szintén a saját, tágabb értelemben vett hazájában: „Erdélyt nem véletlenül hívják Tündérországnak, ha elmész, megtalálod a tündéri embereket, úgy néznek ki, és úgy is élnek…” Ezek a szavak okozták a sokadik döbbenetet. Néhány nappal azután, hogy egyik írásomban kifejtettem, bizonyos ősi (nálunk már alig pislákoló) viselkedésminták megtapasztalásához nekünk magyaroknak Erdélybe kell járnunk, Laár András lényegében ugyanerről beszél egy előadáson. Akit bár 25 éve figyelek és hallgatok nagy örömmel, még egyszer nem hallottam kimondani azt a szót, hogy Erdély!
Legbelül ugyanaz lakik
De térjünk vissza a tündéri világban felfedezett életrendhez. Az előtte elhangzott előadásra visszautalva (amit egyébként Darnói Tibor mellett a színpadon ülve hallgatott végig) Laár András megállapította, a rábaközi táltosok, majd a Yotengrit tanítását előadásaival és könyveivel felszínre hozó Máté Imre munkássága, illetve az utódjaként dolgozó Darnói Tibornak köszönhetően egyeneságú hagyományőrzés történt. Ezzel szemben ő tapasztalati úton jutott ugyanezekre az eredményekre, egy teljesen más utat bejárva, de ugyanahhoz a középponthoz érkezve.
E szavaknál teljesedett be e két út emlékezetes találkozása ott a K11-ben, ami egyrészt azért elgondolkodtató, mert a keleti utakat járó és az ősmagyar hagyományokat éltető gondolkodó ért össze. Márpedig a Honfoglalás előtt őseink által követett szkíta kereszténység (amiről persze egy szó sem esik a tankönyveinkben) és a buddhizmus közös gyökereire több tanulmány is utal, akárcsak a Képes Krónika egyes képein megfigyelhető buddhista (!) védőszimbólumok (melyeket legalább akkora csend vesz körül, mint a Képes Krónika egyik képén a III. Béla koronázásának hátterében megjelenő piramist).
De van egy másik olvasata is ennek a találkozásnak. Ez a következtetés az elmúlt 20-30 évben beindult, a hivatalos álláspontot alapvetően megkérdőjelező magyarságkutatások helyett a saját belső és külső tapasztalatokra alapul. Ezen az estén kiviláglott, hogy valójában mindannyiunkban ugyanaz a középpont ragyog. Járhat valaki akármilyen úton, lehet bármilyen vallása vagy világnézete, lehet akár ateista is, ha sikerül lefaragnia a személyiségére/vallására/életére rárakódott hamis elemeket, és sikerül eljutnia belső lényéhez, valódi önmagához, akkor ugyanazon értékekhez és viselkedési mintákhoz fog eljutni.
Darnói Tibor a Yotengrit mai jelentőségét úgy fogalmazta meg: „Ez lehet az összefogásunk alapja.” Hozzáteszem, társadalmunk gyógyításának, gondolkodásunk, kultúránk, önazonosságunk újjáélesztésének. Azt a bizonyos középpontot alkotó egyszerű emberi minták ugyanis zseniális közös nevezőt adnak. És nevezhetjük ezt Yotengritnek, keresztény parancsolatoknak, tündéri rendnek vagy természeti törvényeknek, ez a közös nevező mindig ugyanaz marad.
Hegedűs Gergely