Egy évvel a 2024-es helyszín kiválasztása előtt előtt érdemes átgondolni a barcelonai példát és a magyar kilátásokat. A rendezés elnyerésére és a sikeres budapesti olimpiára egyaránt mutatkozik esély.
A 2024-es olimpiáról szóló döntéshez közeledve egyre több tanulmányt lehet olvasni a játékok rendezésének nyereséges vagy veszteséges voltáról. A négy pályázó között Budapest is ott van, emiatt fontos példát mutat be a PriceWaterhouseCoopers (PwC) elemzése, mely szerint Barcelona jól járt az 1992-es olimpiával.
A Világgazdaság által tálalt tanulmányból kiderül, a katalán város a játékok révén vált igazi világvárossá, és jól hasznosította a különleges alkalomra elkészült létesítményeket.
A tanulmány az alábbi kitörési pontokat emeli ki:
Döntő elem volt a multiplikátor hatás és a magántőke
Az elemzés szerint az olimpia miatti beruházások és kiadások 2,46 milliárd dollárt tettek ki, míg 6,92 milliárdot olyan fejlesztésekre szántak, amit a versenyektől függetlenül is elvégeztek volna. A kiadások multiplikátor-hatását és a fogyasztás növekedését figyelembe véve az olimpia hat év alatt (1986-1992) több mint 26 milliárd dollárral járult hozzá Spanyolország GDP-jéhez.
Nagyon fontos eleme volt a sikernek, hogy Barcelona nem verte magát visszafizethetetlen adósságokba, szemben például az adósságait az olimpia után 30 évig törlesztő Montreallal (mely 1976-ban rendezett olimpiát). A spanyol városban ugyanis az önerőből előteremtett 5 milliárd dollárhoz további 7 milliárd dollár társult magántőke bevonásából.
Négymilliárd dollár alatt maradhat a magyar költség
A nemzetközi sajtóban megjelent elemzések általában Barcelona mellett Los Angeles 1984-es, illetve Peking 2008-as rendezését szokták a sikeres, illetve az athéni 2004-es és a montreali 1976-os rendezést szokták a negatív példaként megjeleníteni. A magyar rendezés költségeit a PwC megvalósíthatósági tanulmánya bruttó 1074 milliárd forintra, vagyis 3,9 milliárd dollárra becsüli. Ezt az csökkentené nettó összegre, hogy az állam 300 milliárd forint értékben tudna eszközöket és ingatlanokat értékesíteni az esemény után, 1 milliárd dollárral mérsékelve a kiadásokat.
A portfolio.hu elemzéséből ugyanakkor kiderül, hogy az elmúlt évtizedekben a rendezési költségek átlagosan 8,9 milliárd dollárra rúgtak, ettől tehát a budapesti rendezés jelentősen olcsóbb lehet. Ezt támogatja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Agenda 2020 elnevezésű reformja is, ami a kisebb városok előtérbe helyezését és az olcsóbb olimpiákat támogatja.
Nőttek a magyar esélyek
A portfolio.hu cikke szerint megfelelő lobbival akár Los Angeles 1984-es gazdasági sikerét is megismételheti Budapest, melynek a rendezési esélyeit növeli, hogy mindhárom vetélytárs pozíciója gyengült. Párizst a terrorveszély, Rómát a rendezést ellenző új városvezetés, Los Angelest a NOB berkein belüli Amerika-ellenes hangulat gyengíti. A tanulmány ugyanakkor többször hangsúlyozza a költségek kordában tartásának fontosságát, miután a statisztikák szerint átlagban 156 százalékkal lépték túl a költségek a tervezettet 1970 óta. Igaz ezt az adatot jelentősen torzítja Montreal bukása, ami 720 százalékos túlköltekezéssel jelenik meg a statisztikában.
A 2024-es olimpia rendezőjét a négy pályázó város közül 2017 szeptemberében, Limában választja ki a NOB.