2020.08.15, Szombat

Hirdetés

Egy viaszmoly menti meg az óceánokat?

origo.hu

2017.04.29. 19:04

2050-re a világ óceánjaiban a tömegét tekintve több műanyag lesz, mint hal – egy felfedezés azonban mindent megváltoztathat.

Hirdetés

A Current Biology című folyóirat legfrissebb számában európai tudósok adtak hírt egy olyan felfedezésről, ami akár az emberiség sorsát is befolyásolhatja.

Eredményeik szerint az elterjedten előforduló nagy viaszmoly (Galleria mellonella) lárvája képes az egyik legellenállóbb és legnagyobb mennyiségben előállított műanyag, a polietilén biológiai úton történő lebontására. A felfedezést Federica Bertocchini, az Instituto de Biomedicina y Biotecnología de Cantabria (Spanyolország) kutatója jelentette be.


Alkalmazkodtak az élőhelyükhöz, átrágták a zacskót

A felfedezéshez az a megfigyelés vezetett, hogy egy méhkaptár tisztítása során eltávolított viaszkukacok lyukasra rágták a tárolásukra használt műanyag zacskót. A hernyók a polietilént alkotórészeire szedik, és egy egyszerű szerves kismolekulává, a fagyálló folyadékokban is használt etilén-glikollá alakítják. A tudósok úgy értelmezik a lárváknak ezt a sajátos képességet, mint a természetes élőhelyükhöz való alkalmazkodásuk melléktermékét.

A hír jelentőségét az adja, hogy az emberiség évente mintegy 80 millió tonna polietilént termel, eközben ezermilliárdnyi polietilén zacskót hoz létre. Mindez végül le nem bomló hulladékként végzi, egyre közelebb hozva a természeti katasztrófát. A figyelmeztetésnek a brit The Ellen MacArthur Foundation becslése ad nyomatékot, mely szerint 2050-re a világ óceánjaiban tömegre nézve több műanyag lesz, mint hal.


Nem jelenti azt, hogy jó, amit csinálunk

Amint a folyamat molekuláris részletei tisztázódnak, a kutatók szerint mód nyílik majd a polietilén hulladék biotechnológiai úton történő feldolgozására. „Azt tervezzük, hogy felfedezésünk nyomán kidolgozzuk a műanyag hulladék felszámolásának a gyakorlatban is kivitelezhető módját, amely segít majd megóvni az óceánokat, folyókat és általában a környezetünket a műanyag felhalmozódásának elkerülhetetlen következményeitől" – nyilatkozta Bertocchini.

Paolo Bombelli, a Cambridge-i Egyetem kutatója szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a már létező hulladékújrahasznosító üzemek fogják az újonnan felfedezett enzimeket a műanyag tömeges lebontására alkalmazni.

Bertocchini ugyanakkor figyelmeztetett, csak azért, mert már ismerjük a biológiai lebontásának módját, még ne érezzük magunkat felhatalmazva arra, hogy továbbra is felelőtlenül szennyezzük a környezetünket a polietilénnel.

Fókuszbantermészetvédelem