Aki vegyészként is világszerte elismert lett, mégis sokáig negatív figurának számított a magyar köztudatban.
A honvédtábornok lovas szobránál ünnepelték Görgey Artúr születésének 200. évfordulóját. A budai várban tartott megemlékezésen néma főhajtással, koszorúzással tisztelegtek az 1818. január 30-án született hadügyminiszter lovas szobránál.
A magyar szabadságharc egyik legjelentősebb figurájának katonai sikerei mellett vegyészként is jelentős eredményei voltak. Többek közt olyan új eljárást dolgozott ki, amit aztán hosszú évtizedekig használt a tudomány. Ezt a pályát azonban csak 1848 előtt gyakorolhatta.
Katonaként a magyar történelem kiemelkedően zseniális hadvezérévé vált. Napjaink egyik legjelentősebb Görgey-kutatója, Hermann Róbert szerint,
„ha nem a magyar hadseregben szolgált volna, akkor ma nemzetközileg is a legnagyobb hadvezérek között lenne számon tartva."
1848–49-ben három páratlanul bravúros hadjáratot vezetett:
Görgey többek közt egy olyan stratégiát is alkalmazott a magyar szabadságharc során, amit a mai napig példaként tanítanak az amerikai katonai akadémián. Ennek ellenére a szabadságharc elbukása után árulóként maradt meg a köztudatban. Világosnál ugyanis a közel 30 ezer fős magyar hadsereg élén – miután hiába kísérelte meg a tárgyalást - feltétel nélkül megadta magát az orosz hadseregnek. Kossuth Lajos egy hónappal később árulónak minősítette, ám ezt az állítást történelemtudomány azóta számtalan esetben és módon megcáfolta.
A keddi koszorúzáson Simicskó István honvédelmi miniszer úgy fogalmazott: megmaradni magyarként, bármilyen viharos idők is vannak; ez volt Görgei Artúr, ez a Magyar Honvédség és minden magyar küldetése.
Az évfordulóhoz kapcsolódva a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban emlékkonferenciát tartottak az egykori honvédtábornok és hadügyminiszter életéről és munkásságáról. Emellett bemutatták a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott Görgey Artúr-emlékérmet.
Az emlékérmék előoldalán ábrázolt jelenetben a forradalom egyik győztes csatája elevenedik meg. Ezt Than Mór Görgey lovasrohamot vezényel a második komáromi csatában című festménye ihlette. Fölötte félkörben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legjelentősebb győztes ütközeteinek helyszíneit - Isaszeg, Buda, Komárom és Vác - tüntették fel.