A BAUER szakemberei ezúttal a Moratus megbízásából töltöttek be kulcsszerepet a BudaPart infrastrukturális fejlesztésében, ahol egy nemrég elvégzett teszt is bebizonyította a mélyépítő cég szerkezeteinek időn túlmutató tartósságát a városnegyed csapadékvíz-tározójának kialakítása során.
A Kopaszi-gátnál épülő új városnegyed, a BudaPart fejlesztéséről lapunkban is rendszeresen beszámolunk. A nagyszabású városfejlesztési projekt a Property Market Kft. beruházásában és a Market Építő Zrt. fővállalkozásában valósul meg.
A városnegyedben nem csak lakó- és irodaépületeket, hanem a mindennapi élethez szükséges szolgáltatásokat és infrastruktúrát is kiépítik, ennek részeként pedig egy ideiglenes csapadékvíz-tározó kialakításán dolgoztak a szakemberek.
a nagyfokú beépítettség, valamint a nagy burkolt felületek miatt elengedhetetlenné vált egy ideiglenes csapadékvíz-tározó kialakítása is a hirtelen lezúduló csapadék befogadása érdekében.
A BudaPart délnyugati sarkában elhelyezkedő víztározó kialakításában a Moratus Szerkezetépítő Kft. alvállalkozójaként kulcsszerepet töltött be a BAUER Magyarország Kft., s mint megtudtuk, a tározó helyszínéül szolgáló munkagödör nem csupán egy több mint egy évtizede félbemaradt projekt funkcionális megmentését, hanem egy újabb speciális, és a szokványostól eltérő feladatot is jelentett a mélyépítésre specializálódott cég számára.
A projekt kivitelezésével kapcsolatban Erhardt Balázs, a Bauer Magyarország Kft. minőségbiztosítási vezető mérnöke adott részletes tájékoztatást lapunk megkeresésére. Arra a kérdésre, hogy miért is volt különleges maga a munkagödör, a szakember elárulta, hogy a projekt területén 2008-ban egy szálloda építkezése kezdődött volna meg a Kelenföldi Erőmű szomszédságában, ugyanakkor az építkezés csak a mélyépítési munkákig jutott, azaz végül csak a kihorgonyzott résfalas munkagödör, a mélygarázs alaplemeze, valamint egy födém készült el a kitámasztás végett.
Ezt követően 14 évvel később, a fent is említett indokból kifolyólag, 2022. június végén kezdődött meg a csapadékvíz-tározó kialakítása, azonban ez jelentős előkészítő munkálatokkal is járt a már évek óta iszapos tómederré vált munkaterületen.
„A 14 év során a természet már mondhatni teljesen visszafoglalta a felhagyott munkagödröt, így a horgonyzás megkezdése előtt, el kellett végezni az iszap és nádas kitisztítását, továbbá a jelentős mennyiségű bennrekedt víz kiszivattyúzását is, amely viszonylag hosszabb ideig tartott. Az egyik legnagyobb kihívás ebben a forró nyári időjárás volt, ugyanis a 35 fokos kánikulában kellett a munkálatokat elvégezni” - részletezte a szakember.
A horgonyzási munkálatok július elején vették kezdetüket, ehhez pedig a gödörben már meglévő födémre egy 12 tonnás horgonyfúró gépet kellett beemelni. A feladatot tovább nehezítette, hogy a födém eredetileg csak személyautós közlekedéshez volt tervezve, így a gép mozgási területén folyamatos alátámasztást kellett biztosítani, hogy a födém elbírja a több tonnás munkagépet. „Ebből kifolyólag a géppel kizárólag csak ott volt szabad mozogni, ahol az alátámasztás már elkészült” - hangsúlyozta Erhardt Balázs.
A munkálatok végül két ütemben valósultak meg, ezalatt július végére már lefúrták az utolsó horgonyt is, melyek előfeszítése augusztus elejére készült el. Az ütemek között egy kisebb szünetet is kellett tartani, ugyanis csak később derült ki, hogy a kitámasztásokat nem volt elegendő csak az új műtárggyal érintett szakaszon megújítani, a teljes munkagödröt kellett újra horgonyozni - tette hozzá a szakember, majd kifejtette:
„Ez azért is jelentett újabb kihívást, mert a feladatunk eredetileg csak egy meghatározott szakasz horgonyainak készítése volt, viszont a teljes munkagödör horgonyzása egy külön fal-fúró csapat munkáját is igényelte, ugyanis minden egyes új szerkezet helyén előre át kellett fúrunk a 60 cm-es résfalat egy 150 mm-es átmérővel.”
Erhardt Balázs végezetül összefoglalta, ritkán adódik olyan helyzet, hogy 14 év után is hozzáférhetővé váljanak az ideiglenesen készített teherviselő horgonyok. A horgonyzás megismétlésére egyrészt azért is volt szükség, mert ezek a szerkezetek nincsenek korrózió ellen védve, így a bennük lévő támasztóerő nem garantálható egy éven túl, másrészt a horgonytest a „kúszása miatt” is veszít támasztóerejéből.
Ugyanakkor a szakembertől azt is megtudtuk, hogy az ilyen régen készült elemek újra feltárásával egy meglepő tényre is fény derült:
a szakemberek érdekességképpen megvizsgálták néhány régi horgony megmaradt feszítőerejét, melyekről kiderült, a koruk ellenére még továbbra is kb. 60-65 %-os támaszerővel rendelkeztek.