Lezárult az elmúlt évtizedek legjelentősebb vízügyi beruházása Budapesten

Elkészült hazánk egyik legrégebbi és legkomplexebb vízügyi műtárgyának, a Kvassay-vízlépcsőnek átfogó felújítása, amelyet a Colas Alterra Zrt. és a STRABAG Generálépítő Kft. nyitott könyves konzorciumi összefogásban, a feladatok leosztásával valósított meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDVVIZIG) beruházásában.

 

Az éghajlatváltozás hatásai is sürgették a beruházást

A Csepel-sziget északi részén 1911-ben adták át a forgalomnak elsőként a hajózó zsilipet, azután a mellékág vízellátását biztosító beeresztő zsilipet, majd 1962-ben szivattyútelep és vízerőmű is épült a Ráckevei-Soroksári-Duna-ágra.
 Az utóbbi években az éghajlatváltozás vízügyi kihívásai, az elavulttá vált technológia és a Duna alacsony vízszintje is sürgetővé tette a műtárgy modernizálását és fejlesztését.
A Kvassay megújulásának jelentőségét mutatja, hogy a mai átadón jelen volt és köszöntőt mondott: Lantos Csaba energiaügyi miniszter, V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár, Mészáros László, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója, valamint Láng István az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója és Örsi János főmérnök, a Közép-Duna-völgyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese.

 

Miért nevezik a Duna urának?

Összetett feladatai miatt gyakran a Duna urának is becézik a létesítményt.

• A Kvassay-zsilip az elsőrendű árvízvédelmi vonalban ellátja a Budapest-Baja árvízvédelmi öblözet védelmét.
• Aszályos időszakokban a műtárgy biztosítja a szabályozott vízszintet a Ráckevei–Soroksári-Duna-ágban. Amikor a nagy Duna vízszintje túl alacsony és a gravitáció hatására nem képes elegendő víz átfolyni a mellékágba, az erőmű szivattyúként is funkcionál: ennek segítségével tudják táplálni a Soroksári-Dunát. Ez az ág látja el vízzel a Dunavölgy halas tavait és öntözőrendszereit.
• A műtárgynak kiemelt feladata van a vízminőség szabályozásában is. Ökológiai katasztrófát idézne elő, ha nem jutna megfelelő mennyiségben friss víz a Duna mellékágába, mivel a dél-pesti szennyvíztisztító által kezelt víz itt folyik bele a folyóba. Hígítás nélkül nagyon megemelkedne a folyóág vizének tápanyag-tartalma, ami az élővilágban jelentős károkat okozna.
• A Kvassay-zsilip és környéke kedvelt célpont a vízitúrázók és a horgászok körében is.

 

Az új szivattyútelepnek rekordalacsony dunai vízállásnál is táplálnia kell a mellékágat

A műtárgyak felújításáról és az új szivattyútelep megépítéséről 2018-ban született döntés. Ebben az esztendőben dőlt meg a Budapestnél mért addigi legalacsonyabb regisztrált vízállás. Az 1947-es - mindössze 51 centiméteres - rekordot, a már említett 2018-as 33 centiméteres vízszint adta át a múltnak.
A vízhiányos időszakban a Ráckevei–Soroksári-Duna-ágban a vízszint 50 centiméterrel volt magasabb, mint a Nagy-Dunában: emiatt a főágból gravitációsan nem juthatott a víz utánpótlása a mellékágba. A beépített szivattyúk pedig az alacsony vízállás mellett nem tudták átemelni a vizet a mellékágba. 

Hosszú távú és költséghatékony megoldásként az erőmű turbináinak felújításán túl, egy olyan új szivattyútelep megépítéséről döntöttek, ami a Duna főágából az eddig mér legalacsonyabb vízszinthez képest 50 centivel alacsonyabb vízállásnál is – a budapesti vízmércén mért – 17 cm-es vízállásig – minimum 30 köbméter/s vízhozamot képes juttatni a Ráckevei Duna-ágba.

 

 

Az atlétikai vb és a Duna is meghatározta a munkálatok ütemezését

A STRABAG részéről projektvezető-helyettesként Kiss Gergely vett részt a munkában, aki 2024 elején váltotta Papp Gergely projektvezetőt, míg a Colas Alterra részéről Dán Martin projektvezető fogta össze a Kvassay-komplexum átfogó felújítási munkálatait, amely két nagy szakaszra bontva zajlott. Ezek közé ékelődött a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság, amely a munkaterület szomszédságában zajlott. A versenyek idején szüneteltek a munkálatok. A projekt kivitelezése során a szakembereket három dunai árhullám is kihívások elé állította.

A Colas és a STRABAG szakemberei felújították:

• az erőmű turbináit és a kapcsolódó gépészetet,
• a műtárgycsoport tápzsilipjét,
• a darupályákat,
• korszerűsítették az épület energetikai rendszerét,
• új szivattyútelepet létesült, szívó- és nyomóoldali műtárgyak és csővezetékrendszer kiépítésével,
• felújították a műemléki védettség alatt álló zsilipkezelő épületet és a komplexum közelében álló szolgálati lakást, valamint a gerendatárolót, továbbá
• modernizálták az uszadékkiemelő rendszert.

 

Építéstörténeti esemény a Duna-ágban

A Kvassay-zsilip és szivattyútelep munkálatai során építették meg a Duna medrében Magyarország eddigi történetének legnagyobb 150 méter hosszú és 7 méter széles jászolgálatát. A munkaterület kialakításához a folyómeder egy részét szádlemezekkel lehatárolták, ehhez a fázishoz egy 80 méter széles és 100 méter hosszú úszóbárka érkezett a mellékágba a fedélzetén két, összesen 130 tonna súlyú munkagéppel.

A lehatárolt és víztelenített munkaterületről 8000 köbméter iszapot és agyagot emeltek ki, a halakat visszahelyezték a főágba.

 

Hét méteres betonfalak kivitelezése a folyómederben 10 méter mélységben

Ezután kezdték el az alaplemez és az agyagba befogó gerendák építését, ami az árvízvédelmi résfal szintjéhez képest 10 méteres mélységben zajlott. Ebben a szakaszban egy újabb, ezúttal a 2024 júniusi árhullám szakította meg a munkálatokat. 

 

A terület iszaptalanítása után, hét méter magas falakat emeltek a mederbe és lefektették a két darab, egyenként 1,8 méter átmérőjű csövet, ami egy csőbe egyesülve szállítja a vizet a szivattyúkhoz.

A csövek felületkezelésük révén megfelelnek a vízügyi beruházásoknál elvárt száz éves élettartamnak.

A kivitelezés ezen szakaszát egy újabb, szám szerint a harmadik árhullám terhelte. A nehézségek ellenére, 2025 februárjára már csak az utolsó simítások és az üzempróba volt hátra. Ma pedig ünnepélyesen is átadták az elmúlt évtizedek legjelentősebb fővárosi vízügyi projektjét.

 

A Homokhátság egy része is vízpótláshoz juthat

A megvalósult projekt hatásterületén mintegy 400-450 ezer ember él és egyre nő azoknak a száma, akik felfedezik a Ráckevei–Soroksári-Duna-ág turisztikai és rekreációs lehetőségeit.

Éves szinten 400-450 millió köbméter vizet vezetnek ki a mellékágból a Duna-völgyi vízrendszerbe, ami a Balaton teljes térfogatának mintegy negyedét jelenti. A Kvassay fejlesztésének hatása egészen Bajáig hat.

A fejlesztéssel biztosítható válik a Homokság észak- és északnyugati területének vízpótlására is a – ismertette a fejlesztés jelentőségét Mészáros László, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság vezetője.

 

A kihívások megváltoztak

A Duna ura – idézte fel Lantos Csaba energiaügyi miniszter a Kvassay-komplexum egyik közkedvelt elnevezését és hozzátette, mai is méltó a nevére. Nem egyszerű zsilip, hanem egy összetett rendszer, amelynek szerepe van az árvízvédelemben, a vízszint és a vízminőség szabályozásban is. A tárcavezető felidézte a névadó Kvassay Jenő munkásságát, akinek köszönhetően megmenekült a Ráckevei-Soroksári-Duna-ág. Az egymást követő Pestet elöntő árvizek hatására, 1870-ben törvényt hoztak arról, hogy a Duna akkor nagyjából két egyforma méretű ága közül, a lágymányosi-budafoki mederkotrással főág lesz, míg a ráckevei-soroksárit lezárják. Az utóbbi, vízpótlás nélküli szakasz iszaposodni kezdett, ami veszélyeztette a környéken élő embereket és a növény- és állatvilágot is. 1904-ben ismét megnyitották és fejleszteni kezdték a korábban halálra ítélt Duna-ágat.
A mostani fejlesztések illeszkednek ebbe a sorba, de a kihívások megváltoztak, a folyószabályozás után napjainkra a legfontosabb kérdéssé a vízpótlás és a vízvisszatartás vált. Számolni kell a vízhiányos időszakokkal, ezért hívták életre pontzserű beavatkozások helyett az átfogó, Vizet a tájba! programot. A miniszter kiemelte a kezdeményezés mögött tapasztalható összefogást, hogy a gazdák sorra ajánlották fel önként a területeiket a vízvisszatartási célra.

Rekordméretű árvizek és aszályos időszakok váltakoznak

Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója a vízügyi szakma előtt álló kihívásokról beszélt. A rekordméretű árvizek kezelése és az aszályos időszakok egyaránt beavatkozást igényelnek.

A vízhiányos időszakok miatt magassági és mennyiségi értelemben is csökken a talajvíz szintje, a vizes élőhelyek összeszűkülnek és elveszítik összeköttetéseiket a főággal. Ez a jelenség a Ráckevei-ágban is megfigyelhető. Károkat okoz a mezőgazdaságban és problémákat generál az ivóvíz ellátásában is.

Az aszályos és vízhiányos időszakokra való felkészülést a 2017 óta kiépített monitoring rendszer segíti. A probléma kezelésének egyik állomása volt a Kvassay-zsilip felújítása, amellyel több vizet tudnak eljuttatni a Homokhátság irányába is.  

 

Örsi János főmérnök, a Közép-Duna-völgyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese a projekt műszaki tartalmát ismertette. Az üzembiztonság kulcskérdéssé vált a műtárgy csoport esetében. Feszített munkában készült el a projekt, amelyet háromszor akasztott meg a dunai árvíz.
Az átadó ünnepség V. Németh Zsolt államtitkár pohárköszöntőjével zárult, aki korszakhatárnak nevezte ezt időszakot a vízügyben. Kiemelte, a vízmegtartási beruházások eddig értéke elérte a 170 milliárdos ráfordítást és további programok indulnak.
A Kvassay-projekthez nyújtott támogatás bruttó összege meghaladta a 15,4 milliárd forintot.