A zord és a mesterséges felhő is bevonult a Felhőatlaszba

Utoljára 1987-ben ismertek el hivatalosan új felhőfajtákat az atlaszban, amelynek új, teljesen digitális változata 10 új felhőfajtát - köztük az először 2006-ban azonosított hullámfelhőszerű zord felhőt (asperitas), valamint a repülőgépek károsanyag-kibocsátása nyomán keletkező kondenzcsík okozta mesterséges felhőt (contrails) - ismert el.

Az első felhőosztályozást a Meteorológiai Évkönyvben 1802-ben publikálta a francia Jean-Baptiste Lamarck (1744-1829). Osztályozásában öt alaptípust különböztetett meg, majd ezeket 12-re bővítette. Ugyanebben az évben Luke Howard angol amatőr meteorológus vezette be a máig használatos cirrus, stratus és cumulus (pehely-, gomoly-, rétegfelhő) fogalmakat. Howard hét alaptípust különített el.

1891-ben egy müncheni nemzetközi meteorológiai konferencián bizottságot hoztak létre a nemzetközi felhőatlasz elkészítésére. A testület 300 felhőfénykép és rajz közül választotta ki azt a 28 képet, mely végül bekerült a felhőatlaszba. Az atlaszt 1896-ban adták ki, legutóbbi változata 1975-ben jelent meg, amelyet 1987-ben vizsgáltak felül.

Az atlasz kiadója, a Meteorológiai Világszervezet a felhőket fajokra, fajtákra és változatokra osztja. A felhőosztályozás 10 alaptípusból indul ki: pehelyfelhő, bárányfelhő, fátyolfelhő, párnafelhő, lepelfelhő, esőrétegfelhő, rétegfelhő, gomolyfelhő, gomolyos rétegfelhő és zivatarfelhő. Az atlasz digitális változata online is elérhető.