A vízművet az Országház északi szárnyán építették meg és létrehozását a terjedő kolerajárvány tette sürgetővé.
Pesten másfél évszázada kezdődött meg a vezetékes vízhálózat kiépítése, igaz, Budán már 300 éve elkezdték a vízvezetékek építését.
A pesti vízhelyzet megoldására a 19. században számos terv született, amelyek azonban nem valósultak meg. A lakosság az ivóvizet fúrt közkutakból szerezte, az egyéb célra szánt vizet a Duna vizét árusító vízárusoktól szerezte be.
A vízművek létesítésére az utolsó lökést az 1866-os kolerajárvány adta meg, amelynek terjedésében a kortársak a rossz, fertőzött pesti vizet látták, nem is alaptalanul.
A város úgy döntött, hogy a vízművet nem magánvállalkozásként, hanem városi vállalatként valósítja meg, és a hálózat, valamint a vízmű megtervezésére egy angol szakembert, William Lindleyt kérték fel.
A rendszer kiépítése meg is kezdődött, a Fővárosi Lapok októberben már így ír:
„A vízvezeték ügye most már mégis csak halad. A csövek nagyrészt megérkeztek; a gőzgép s gözvezetö pedig útban vannak Pest felé. Mindkettő Berlinben készült. A hozzátartozó üstök a vízmüvelet színhelyén vannak fölállitva. A csölerakást már e hónapban elkezdik s igy, ha csak valami váratlan akadályok közbe nem jőnek, még ez év végén kész lesz a teljes szerkezet”.
A vízművet az egykori Flottilenplatzon, a város északi szélén, a Duna mellett építették fel, ahol ma az Országház északi szárnya áll, valamint egy tárolómedencét is létesítettek Kőbányán. A gépház – ahová a 40 lóerős gőzgépet szánták – építése 1868 áprilisában indult meg, és az első (500 milliméter átmérőjű) csöveket a Nádor utcában fektették le.
A Fővárosi Lapok azonban megjegyezte, hogy a háztulajdonosok részéről nem volt komoly érdeklődés, mert a cikk megírásáig csupán 40 háztulajdonos jelentkezett. Pest városa élen járt, mert decemberben elhatározta a vízvezetéki bizottmány, hogy minden város tulajdonú épületet és intézetet bekapcsol a szolgáltatásba, azért is, hogy a szolgáltatást népszerűsítse.
A munkák első szakaszával 1868 decemberére végeztek, és az év utolsó napján az Újépület – a mai Szabadság tér és a környező épületek helyén álló hatalmas épületkomplexum – előtt megnyitották a csapot. A víz 4 bar nyomással tört föl, és egészen 90 méter magasságig emelkedett.
Az ekkor kiépült vízművet eleve ideiglenesnek szánták, kapacitása csak 9100 köbméter vizet adott naponta, 1871-ben csak a pesti lakosság negyedét tudta kiszolgálni. Mégis, ezzel a hálózattal megkezdődhetett a budapesti nyilvános vízhálózat kiépítése. A nagy kapacitású összbudapesti vízműhálózat tervezése és kiépítése 1873-ban, e vízmű tapasztalatai nyomán kezdődhetett meg Wein János vezetésével.