Átadták a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és a török Kütahya Múzeum munkatársai által közösen felújított Kossuth Lajos Múzeumot a törökországi Kütahyában.
Átadták a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és a török Kütahya Múzeum munkatársai által közösen felújított Kossuth Lajos Múzeumot a törökországi Kütahyában. Az átadáson Fodor Gábor, az Isztambuli Magyar Intézet igazgatója elmondta: a múzeum 1982-es megnyitása óta ez volt az épületen végzett első átalakítás.
Egyrészt frissült a tárlat anyaga, új fegyverek, pénzérmék, ruhák kaptak helyet a kiállításon, másrészt jelentős infrastrukturális változtatás is történt, amely során a ház teljes villamoshálózatát kicserélték. Az átalakításnak köszönhetően a belső tér a modern muzeológiai irányvonalaknak megfelelően friss megjelenést kapott, elegáns lámpatestek, információs táblák és érintőképernyők gazdagítják a dizájnt. A kütahyai kiállítás bemutatja Kossuth dolgozószobáját, egy terem az 1848-1849. évi szabadságharc eseményeit dolgozza fel, valamint betekintést nyújt a 19. század közepének gazdag, magyar polgári és paraszti, valamint a török polgári életmód mindennapjaiba. A 18. századi hagyományos török faépület hét szobájában korabeli berendezési tárgyak és Kossuth-relikviák láthatók. A múzeum megújulását az Emberi Erőforrások Minisztériuma 8 millió forinttal támogatta. A múzeumi megnyitón Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója - aki történészként Kossuth Lajos kutatója is - beszédében hangsúlyozta, hogy az Oszmán Birodalom nemcsak vendégül látta a magyar államférfit, hanem meg is védte őt a rá vadászó orvgyilkosoktól. Kiemelte: az a tisztelet, az a szeretet hozta létre a múzeumot Kütahyában, amelyet a törökök a magyarok iránt viselnek.
Kicsit kanyarodjunk vissza az emlékezetben.
Kossuth negyvenöt esztendeig tartó emigrációja 1849. augusztus 17-én kezdődött, a szabadságharc bukása után. Orsovánál lépte át a magyar határt, s innen az Oszmán Birodalom területére érkezett. Először Turnu-Szeverinbe majd augusztus 22-én Vidinbe vitték, Ausztria és Oroszország a menekültek kiadatását követelte, de a Magas Porta végül úgy döntött, hogy nem adja ki őket. 1850. február 16-án ötvenheten - elbúcsúzva Sumnuban (ma Sumen) maradó társaiktól, elindultak a birodalom belseje felé. Kossuth és felesége valamint kísérete Süleyman ezredes védelme alatt 1850. március 31-én érkezett Kütahyába. Kossuth tevékeny másfél évet töltött ebben a jelentős oszmánkori városban (a trónörökösök ebben a szandzsákközpontban készülhettek fel a birodalom kormányzására). A városról még ma sem sokat hallani itthon, a magyar kötődés ellenére. Pedig a látnivalók tekintetében is érdekes hely. A kopár anatóliai táj itt, Kütahya közelében zöldre vált: a Porsuk patak völgyét 1-2000 magas erdő borította hegyek veszik körül, hála a gazdagon fakadó hidegvízű források és a gyógyító hévizek biztosította mikroklímának. A hajdani derviskolostorban berendezett múzeumban kiállított leletek tanúsága szerint korán felfedezte az ember ezt a tájat. A város felett magasodó fellegvár a bizánci időket idézi, a Beyazit szultán által építtetett Ulu dzsámi és a történelmi levegőt árasztó Germiyanlar utca a török építészet becses emlékei. Kütahya Törökország Sevres-je: a fehér alapon kobaltkék - téglavörös-méregzöld színű mintákkal pompázó kütahyai fajansz szülőhazája és a modern porcelángyártás fellegvára. Hagyományos motívumukkal díszített vázaformájú szökőkút áll a város főterén - ezen a téren állt az a hajdani kaszárnya (akkoriban a város egyetlen kőépülete, ma a városháza áll a helyén), ahol a magyar menekülteket először elhelyezték. A belváros felett egy régi fellegvár őrködik, a belvárosban van a Kerámia Múzeum, a Nagy Mecset, és a Kossuth-ház. Kicsit távolabb a központtól pedig a Kerámia mecset épülete magasodik. A Magyar utcában gondozott kertben álló kétszintes épület - a helyiek által Magyar háznak nevezett Kossuth Múzeum 1982 óta várja a látogatókat. Kertjében hatalmas Kossuth szobor áll, az épületben pedig Kossuth egy kevésbé ismert öregkori arcképe köszönti a belépőt.
Itt Kütahyában készítette el Kossuth Lajos Magyarország alkotmánytervezetét, s összeállított egy török nyelvtant és nem utolsósorban kiterjedt levelezést folytatott. Ennek, s természetesen a nemzetközi helyzet bizonyos enyhülésének következtében elhagyhatta az országot. Az 1851. szeptember 1-i napra vonatkozólag ezt jegyezte föl:
“A hajnali kis fuvola dobpergés kísérettel költött fel bennünket kutahiai utolsó álmunkból. A kétéves foglyokat szabadság életére rázá fel, zsibbasztó álmukból… Még nap feljötte előtt elhagytuk Kutahiát. Elhagytuk, s édes fájdalommal emlékezünk vissza kényelmes fogságunkra s a jó törökökre."
Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából " Kossuth Lajos, az 1848/49-es szabadságharc és az oszmán-magyar kapcsolatok" címmel nagyszabású kiállítást, szimpóziumot rendeztek., valamint a magyar szabadságharcot bemutató tárlók, ill. a Nobel-díjas magyarok című kiállítás fogadta a vendégeket. Az egyetem színháztermében vetítették le délután Sezgin Türk "Cebemben cok kücük elma var"/ Zsebemben sok kis alma van c. dokumentumfilmjét. (A film témája: egy fiatal lány (Su) hirtelen elhatározással Magyarországra utazik. Budapesten megismerkedik egy fiatalemberrel (Attila), akinek segítségével török emlékeket fedez fel. Kérdések fogalmazódnak meg benne, amelyekre a film keresi a választ.)
forrás: cegled.hu

Hogyan lesz egy induló vállalkozásból Magyarország vezető generálkivitelezője? Egy ilyen történet kívülről gyakran nagy projektek, látványos épületek és üzleti sikerek sorozatának tűnik. Belülről nézve azonban jóval inkább döntések, kudarcok, tanulási folyamatok és következetesen képviselt elvek alakítják.