Ezért tűnnek el az emlékeink négyéves korunk előtt

Életünk végéig fontosak, meghatározóak maradnak a hároméves korig tanultak, például a szocializáció, az érzelmi kötődések, az anyanyelv. Emlékeink azonban nincsenek ebből a korból, a felnőttek általában képtelenek felidézni bármilyen történést is első életéveikből. Az Útkialaúz Anatómiába cikkéből kiderül, hogy mi is az a gyermekkori amnézia.

Bár néhányan állítják, hogy vannak emlékeik csecsemőkorukból, sőt, vissza tudják idézni születésük pillanatát is, a többségnek 3-4 éves kora előttről semmilyen emlékképe nincs. A korai emlékekről rendre kiderül, hogy közvetett emlék, valamelyik hozzátartozó elmondása, a családi legendárium alapján rögzült, esetleg egy jóval későbbi álomfoszlányról lehet szó, vagy akaratlanul is későbbi eseményekből lett visszakövetkeztetve, hogy egy korábbi, hasonló életesemény is „így történhetett”.

 

Gyermekkori amnézia

Életünk első éveiben, csecsemő- és kisgyermekkorunkban vérteződünk fel azokkal a képességekkel, készségekkel, amire aztán minden további ismeretszerzésünk, érzelmi és intellektuális intelligenciánk, kapcsolataink, egész életünk épül. Ezek az információk, benyomások mélyen belénk ivódnak, de a konkrét események, emlékképek mégis törlődnek az emlékezetünkből. A „gyermekkori amnézia” lényege, hogy míg egy 3-6 éves kisgyermeknek vannak emlékei, nemcsak rövid távúak, hanem a korábbi évekből is, ezek az évek múltával egyre nehezebben idézhetők fel, az első iskolás években, 7-8 éves kor körül pedig teljesen elhomályosulnak, törlődnek.

Tízéves kortól kezdve már a kisgyermekkor eseményeit képtelenek vagyunk felidézni, hacsak nem valami különlegesen súlyos trauma miatt vésődött be.

A gyermekkori amnéziát sokan, sokféleképpen magyarázták: Freud a szexuális alapú elfojtást hozta fel a magyarázatul, mások pedig azt, hogy a hosszú távú emlékezet csak három éves kor után fejlődik ki.

 

Új információk szorítják háttérbe a korai emlékeket

A neurológusok arra keresték a választ, hogy miért törlődnek 7-8 éves korunkban a kisgyermekkor emlékei. Arra jutottak, hogy az agyunk 7-10 éves kor között fejlődik a leggyorsabban, az epizodikus memóriáért felelős hippokampuszban gyorsan szaporodnak az új agysejtek, a frissen beépült neuronok között új kapcsolatok jönnek létre, emiatt a régi emlékeket hordozó neuronok háttérbe szorulnak, a hordozott információ károsodhat, törlődhet. Azok a benyomások maradnak meg, amelyet erős érzelmi töltés „konzervál”, így fordulhat elő, hogy balesethez, traumához, félelemhez kötődő eseményekről felidéződnek emlékmorzsák. Amikor, tizenéves korban már nem ilyen gyors az új agysejtek beépülése, a meglévő információkat már nem veszélyezteti az újak rögzítése.

A gyermekkori amnézia jelensége miatt aggályos a kora gyerekkori emlékek felhasználása például büntetőügyekben: felnőttek számára a három vagy négyéves koruk előtt történő események felidézése gyakorlatilag lehetetlen, akármilyen pszichológiai módszert alkalmaznak is az előhívásukra. Érdekesség, hogy - az esetleg memóriavesztéssel járó betegségekben szenvedőket kivéve – nincs lényegi különbség a huszonévesek és a hetvenévesek között a felidézhető kora gyermekkori emlékek korában és mennyiségében. Valamennyi korosztályban átlagosan három és fél éves életkorra voltak datálhatók a legkorábbi emlékek.