A Károlyi-Csekonics palota restaurációja és fejlesztése – művészettörténész szemmel

A Károlyi-Csekonics-palotát Csekonics Margit (1848-1936) és férje, Károlyi István (1845-1907) építtették, 1881-1885 között, a bécsi Ferdinand Fellner (1847-1916) és Herman Helmer (1849-1919) építészek tervei szerint. A tervezőpáros építészirodája monarchiaszerte színházépületeiről volt híres.

A Múzeum utcai épületszárnyban és az udvari szárnyak emeleti részein az építtető család magánlakosztályai és a reprezentatív terek helyezkedtek el, a Múzeum utcai udvar körüli szárnyakban a többi szinten kiszolgáló funkciók: a személyzet lakószobái, fürdőszobák, konyha, előkészítő és tálaló helyiségek kaptak helyet. A Reviczky utcai épületrész udvari szárnyaiban istálló és kocsiszín, valamint személyzeti szállások voltak.

 

Az építtető család 1900 körül kibővíttette a Reviczky utcai épületrészt egy emelet ráépítésével, és lakását ide helyezte át, a Múzeum utcai épületrészt bérbe adták. Az építtetők lánya, Melinda 1938-ban a Baross Szövetség részére adta el az épületet, akik azt azonnal felújították, és beépítették a Múzeum utcai tetőteret.

 

A világháború után könyvtárként szolgált az épületegyüttes

Az épület mindkét része komoly károkat szenvedett a II. világháborúban, sok eredeti részlete ekkor pusztult el. 1956-ban készültek el az épület átalakítási tervei az Országos Műszaki Könyvtár elhelyezésére, melyet a KÖZTI készített, Béla Antal építész vezetésével. Az épület átalakítása során megváltoztatták az épület eredeti közlekedőrendszerét, az egykori táncteremben többszintes könyvraktárat alakítottak ki. Az épület az átalakítás ellenére sem felelt meg maradéktalanul a könyvtárnak, 1965-1966-ban az épület Reviczky utcai épületszárnyát két szint ráépítésével bővítették.

Az épület következő nagyobb átalakítására 2001-2006 között került sor. A palota átalakítása alatt, 2004-ben helyezték az épületet műemléki védelem alá. 

 

 

Így lesz egyetemi központ a Károlyi-Csekonics palotákból

A jelenleg folyó felújítás és átépítés építészeti programtervének alapvető célkitűzése a „Károlyi-Csekonics-palotaegyüttes átfogó, állagmegóvó felújítási feladatai” elnevezésű beruházás keretein belül, hogy az örökségvédelmi koncepcióhoz alkalmazkodva, annak tiszteletben tartása és figyelembevétele mellett az épület majdani használója – a Károli Gáspár Református Egyetem – által megfogalmazott egyetemi oktatási igényeket a lehető legteljesebb mértékben kielégítse.

A Múzeum utcai épületszárny műemléki értékeinek védelme érdekében a nagy tömegforgalmat a már többször gyökeresen átalakított Reviczky utcai épületrészen belül tartották a tervezők.

 

 

A két szint utólagos ráépítésével túlterhelt, belső műemléki értékeitől és eredeti közfalaitól megfosztott épületszárnyak – különösen a II. világháborúban megsérült, földszint felett az 1950-es években újraépített keleti oldalszárny – nem mutattak kellően állékony szerkezetet ahhoz, hogy a tervezett új funkciót befogadhassák.

Míg emiatt a Reviczky utcai épületrészben nagymértékű bontások és újraépítések történtek, a Múzeum utcai épületrészben a meglévő értékek restaurálása mellett több helyütt helyreállítják az eredeti térszerkezetet és közlekedőrendszert, illetve egyes enteriőrök belsőépítészeti elemei.

A 2017. év végén megkezdett kivitelezés ideje alatt számos nem várt szerkezeti probléma merült fel, valamint korábban takart, műemléki értéket képviselő szerkezet és tartozék. A munkálatok során előkerülő ismeretlen részletek nem csak az épület eddig ismert történetét árnyalják, sok esetben módosítják és finomítják az építési-restaurálási munkákat is.

 

Új részletek kerültek elő az épületek történelméből

A kivitelezés során feltáruló korábbi épületszerkezeti elemek és tartozékok a kutató számára értékes információhordozók, a kivitelező számára időveszteséget és plusz feladatot jelentenek, a beruházó számára pedig sokszor esztétikai és funkcionális problémákat vetnek fel.

A Reviczky utcai épületrész bontása során a keleti épületszárny alatt egy korábbi épület maradványai kerültek elő, melyek feltehetően a Csekonics család 19. századi majorságépületének részletei voltak.

A korábbi épület falait már a palota építésének idején megsemmisítették, de az 1880-as évekbeli épületszerkezet kontúrján kívül eső falak egy része megmaradt. 

A nagygépekkel végzett földmunka során eredeti helyéről kimozdulva ugyan, de több darab előkerült a keleti épületszárny egykori istálló öntöttvas oszlopainak alapozásként szolgáló kő tartóelemei közül, illetve egynek eredeti tégla alapozása is megfigyelhető volt.

 

 

Az egykori istálló öntöttvas oszlopai közül egynek létezése feltételezhető volt egy a 2001-2004 közötti építkezés során készült, pontos helyhez nem köthető fénykép alapján, azonban a munkák megkezdésekor nem volt ismert a helyszínük. A bontási munkák során három oszlop került elő, mind az egykori istállóhelyiségen belül kialakított falakból, ahová az 1950-es évekbeli átalakítás során befalazták.

A gondos építésvezetői munkának köszönhetően az oszlopok sérülten, de viszonylagos épségben kerültek elő. Az öntöttvas oszlopokra egykor rendkívül gazdagon díszített spiáter fejezet volt rögzítve, melyek közül egy oszlopfő volt összeszerelhető. A beruházó kérésére az oszlopok konzerválást követően az épületben kiállítási tárgyként kerülnek elhelyezésre.

 

A Reviczky utcai oldalon többet változtattak az évtizedek

A Reviczky utcai épületrészben a korábbi nagyarányú átalakítások miatt további műemléki értékű részletek nem kerültek elő a bontások során az eredeti, jellemzően többszörösen átalakított épületszerkezeteken kívül.

Ezzel szemben a Múzeum utcai épületrészben számos olyan tartozék került elő, amelyek a palota eddig megismert történetét finomították, árnyalták. A korábbi közgyűjteményi és helyszíni kutatások során az épület látható értékei rögzítésre kerültek, történtek roncsolásos kutatások is a még használatban lévő épületben, de a palota a kivitelezés idejére is tartogatott meglepetéseket.

 

Még a fürdőszobában és a konyhában is értékeket találtak

A Múzeum utcai pince egyik korábban megközelíthetetlen helyiségében, az ifjú gróf földszinten elhelyezkedő fürdőszobájának melegvízkazánját találta meg kivitelező. Az épített tűzhelyben spirál alakban elhelyezett fémcső futott körbe, mely a benne átfolyó vizet felfűtötte. Az elhasználódott, elkoszolódott szerkezetet az épület felújítása során elsősorban az elkészítendő falszigetelés miatt nem lehetett megőrizni. Felmérését követően a szerkezetet óvatos és dokumentált bontás után átadták a Magyar Épületgépészeti Múzeum számára.

 

 

A kivitelezés során talán a legérdekesebb felfedezés a Múzeum utcai keleti épületszárny alagsorában található egykori konyha és szomszédos sütőhelyiség eredeti gépészeti rendszerének maradványai voltak.

A helyiség a legutóbbi időkben az épületben működő hivatal tömör raktáraként, irattárként szolgált.  Padlójának bontása közben, a beton alól előkerült egy korábbi polcmozgató-szerkezet, amely a korábban itt működött Országos Műszaki Könyvtár raktárában töltött be hasonló funkciót. A polcok mozgatására szolgáló szerkezet maradványai az illetékes szakmúzeum gyűjteményébe kerültek, a bontást és dokumentálást a múzeum munkatársai végezték el.

 

Szellőzőrendszert is feltártak

Az egykori konyha és sütöde, tehát a főzés és a sütés célját szolgáló helyiségek padló rétegrend alatti boltozati feltöltésében kőagyag csatornák töredékei is előkerültek. Abban a korban használatos szennyvízcsatornához hasonló, de annál kisebb átmérőjű, kör keresztmetszetű csövek a helyiségek különféle pontjaira, illetve a falban lévő falazott kürtőkhöz vezettek. A teljesen tiszta csövek feltehetően a helyiség szellőztetésének célját szolgálták.

 

 

A sütőhelyiségben feltárt két kisebb keresztmetszetű cső egy falazott légaknán keresztül a keleti tűzfal alatt a szabad levegővel volt összeköttetésben. A főzésre használt helyiségben feltárt két nagyobb keresztmetszetű cső a helyiség udvari falában egy-egy kb. 1,5 méter magasságig kialakított légaknával, a keleti folyosó felőli falban a teljes belmagasságú aknákkal volt összeköttetésben. Ez utóbbi feltehetően a födém feletti szintekre vezetett tovább, azonban a felette lévő falak korábbi áttörései miatt az eredeti nyomvonal nem volt megfigyelhető.

A párhuzamosan futó csövek egy pontján szabályozó csappantyú volt elhelyezve, amely szintén feltehetően a rendszer egyik szabályozó eleme volt. Az eredeti szellőzőrendszer pontos működését nem lehetett rekonstruálni, de feltételezhető, hogy az egyes tüzelőberendezések friss levegővel való ellátását és a konyhában keletkező szagok elvezetését egyaránt szolgálhatta. A feltárt csövek a kivitelezés során kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek el, de a födém rétegrendek áttervezésével és egyedi megoldásokkal sikerült a csőrendszert az új padlórétegrend alatt is megőrizni.

 

 

A grófkisasszonyi szalon felújítása során is találtak értéket

A Múzeum utcai épületrész emeletén, a grófkisasszony egykori szalonjának előkerülő eredeti parkettája szintén nem várt műemléki érték. A jó minőségű, keskeny és széles halszálka mintázatú parketta faanyaga jó állapotban maradt fenn a felső parkettaréteg alatt, leszámítva, hogy a felső réteg parketta alá öntött aljzatkiegyenlítő tapadásának javítása érdekében a parkettát szisztematikusan végigszegelték.

 

 

A parketta eleve sok javítást igényelt volna, mivel kopott, hézagos volt, szétmozgott az idők során, de a szögelés nyomait a leggondosabb restaurátori munka sem tüntetheti el. A parkettára vonatkozóan faanyagvédelmi és farestaurátori szakvéleményt készítettek, a lehetséges kezelési módjaira több javaslat is született.

Végül a beruházó úgy döntött, hogy nagyobb padlófelületen nem tartja elfogadható látványnak a sérült parkettát. A helyiségben az eredeti alapján újragyártott parkettát helyeznek el, viszont előterében a történeti parkettát újítják fel.

 

Megőrizték az utókornak a neorokokó falat

Nagyobb összefüggéseket nélkülöző, de rendkívül értékes kifestés töredékei kerültek elő az egykori grófnői fürdőszobában. A helyiségben maradt meg az épület egyik teljes egészében eredeti ablaka is, melynek oka azonos: a helyiségcsoport eredetileg és a későbbiekben is vizesblokként szolgált.

A WC-helyiség utólagos válaszfalainak, előtétfalainak és csempeburkolatának elbontását követően a falakon feltűnő volt a festésrétegek nagy száma. A műszaki ellenőr és a műemléki szakértő kérésére festőrestaurátori kutatást végeztek a falfelületeken, melynek célja a helyiség egykori falszínének megállapítása volt.

Ugyan az épület korábbi átalakításai során a falfelületeket általában gondosan lekaparták festés előtt, itt két sávban gazdag, neorokokó jellegű díszítőfestés került elő a felsőbb festésrétegek alól.

Bár a résztvevők egyetértettek abban, hogy a festés érdemes volna a helyreállításra és bemutatásra, a helyiség későbbi funkciója ezt nem engedi meg, áttervezésre pedig nem volt mód ez esetben. A feltárt festést a restaurátor szakszerű levédést követően letakarta, dokumentálta, így az épségben maradhat meg az utókor számára egy majdani helyreállítás reményében.

A fürdőszoba egy másik érdekes részlete is előkerült egy elbontott előtétfal takarásából: A Múzeum utcai épületrészben sok helyen megtalálható az eredeti hőlégfűtési rendszer aknáihoz tartozó légbeeresztő rács, mögötte a szabályozó lamellákkal, néhol a teljes szabályozó szerkezettel. A fürdőszoba fűtésére nyilván nem volt szükség állandó jelleggel, ezért rács helyett itt egy olyan felnyitható sárgaréz ajtóval látták el a fűtőjáratot, amelyet szükség esetén kinyitottak, használaton kívül pedig zárva tartottak.

 

Minden apró részletet dokumentáltak és figyelembe vesznek

A Múzeum utcai épületrész két neorokokó faragású ajtaján már a tervezés időszakában is felfedezhető volt aranyozás. A kivitelezés során a farestaurátori munkálatok során több ablakon, illetve a grófnő lakosztályának előterében a faburkolaton is gazdag aranyozást sikerült feltárni. Azonban az eredeti aranyozás az utólagos festékrétegekhez való erősebb tapadása miatt sajnálatos módon csak egyes kijelölt tanúfelületeken őrizhető meg.

 

 

Az előtér faburkolatának és a grófnői lakosztály ablakainak eredeti halvány szürkészöld színét is sikerült megtalálni, ezt a színt a mostani helyreállítás során az előtér faburkolata visszakapja, aranyozással együtt.

 

A bálterem ablakai is tartogattak érdekességeket

A palota legreprezentatívabb helyisége a bálterem. Már a korábbi kutatások során kerültek elő töredékek a bálterem betonaljzata alól az egykori műmárvány burkolatából és stukkóiból. A kivitelezés során lehetőség volt a terem teljes járószint alatti feltöltését átvizsgálni, és az építési törmelék között egyes helyeken valóban további elemek kerültek elő. Pontosítani lehetett ezekből a műmárvány egykori színeit, a stukkódísz plaszticitását és aranyozásának módját, de még az egykori intarziás parketta apró maradványai is fontos információval szolgáltak az újragyártáshoz.

 

 

Elsőre szokatlannak tűnik, hogy a bálterem öntöttvas ablakai is aranyozva voltak eredetileg, mivel a befalazva megőrződött fém ablaktokokról ipari épületek ablakai jutnak eszünkbe.

Feltehetően éppen e hatás elkerülése céljából akarták az egykori enteriőrtervezők az ablakok anyagszerűségét csökkenteni az aranyozással. A befalazás ellenére meglepő épségben megmaradt, bonyolult geometriájú ablakok rekonstrukciója óriási feladat, már a speciális feladat elvégzésére alkalmas szakember megtalálása komoly kihívásnak bizonyult.

 

 

Az eredeti élmény minél hitelesebb megközelítése a cél

A minél korhűbb helyreállítás érdekében bálterem mennyezetén a terv szerint grisaille festményként rekonstruálandó Lotz-kép is színesben kerül helyreállításra a fellelhető vázlatok és további kutatások eredménye alapján.

Mindezen módosítások a kivitelezési munkák folyamatos újragondolását igényelte, de a résztvevők legfontosabb célkitűzése a projekt megvalósítása során a minél hitelesebb eredeti miliő helyreállítása.