Autópályahidaktól art deco műemlékig

Magasépítésben és mélyépítésben is otthon van Szabó Péter, a Dömper Kft. projektvezetője, a Hónap Mérnöke. A szakma számos területén dolgozott kiemelkedő beruházásokon: autópályahidak, társasházak, ipari munkák átadásában is szerepet vállalt, de a paksi atomerőmű tárolóin is dolgozott, nemrég pedig egy budapesti belvárosi műemléképület teljes felújítását vitte végig.

 

Az építőipari beállítottságot apjától örökölte

Ehhez az ágazat számos szakterületén eredményeket felmutató pályára fiatal korától készült a vezető mérnök, aki a szülői házban is találkozott az építőiparral. „Már édesapám is tervezéssel, műszaki ellenőrzéssel foglalkozott, még építkezésre is kivitt. Amikor elég idős lettem családi projektekben is segítettem” – árulja el.

 

 

Így már a nyolc általános után is a miskolci építőipari szakközépiskolába jelentkezett, majd Debrecenben végzett építészmérnökként. „Utána még megszereztem előbb a gazdasági szakmérnöki képzést, később pedig a munka mellett a betontechnológusi mérnöki képesítést is – ez akkor lett aktuális, amikor autópályahidak építésével foglalkoztam” – mutat rá Szabó Péter.

A főiskola után a katonasághoz kerülő szakember tartalékos tisztként is műszaki feladatokat végzett, majd egy eltávozás alatt kapott állásajánlatot Kádár Ottótól, a Dömper Kft. jelenlegi projektigazgatójától, akivel már innen datálható az ismeretségük. Ekkor dolgozott először Szabó Péter mai felettesének, akivel már ekkor is jó volt a munkaviszonyuk.

A projektről elmondja: „itt szerkezetépítéssel foglalkoztunk. Rögtön a terepre kerültem, embereket koordináltam, pörgős volt a tempó. Ebben az időszakban – a 2000-es évek elején – egy hét alatt kellett felhúznunk egy emeletet a házon, a zsalubérlés költségei miatt.”

 

A precizitást korán kell megtanulni

Szabó Péter az interjú során többször is dicséri az építésvezetőket, művezetőket, akikkel együtt dolgozott az évek során. A szakemberről, akivel első projektjében dolgozott közösen elmondja: inspiráló volt számára a precizitása „aprólékos ember volt, aki végiggondolta a dolgokat. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy én is hasonló irányban fejlődtem, magam is a precíz munka híve vagyok.”

 

A mérnök ezt követően a Vegyépszer-csoport munkatársaként került az M3-as autópálya építkezésére, ahol hídépítéseken dolgozott a Polgár-Füzesabony szakaszon. „A szerkezetépítéstől csak egy lépés a hídépítés” – mondja el a szakember, aki ekkor végezte el betontechnológusi mérnöki iskoláját.

 

 

A Borsodchem földmunkáitól szerkezetépítésen át Paksig

Ezt követően dolgozott fővárosi szerkezetépítéseken, majd egy újabb szakterületen bizonyított: a Borsodchem vegyipari gyárában nagytömegű földmunkát, cölöp támfal építést és infrastruktúra-kialakítást felügyelt. „Szigorúak voltak a biztonsági feltételek. Többek között el kellett bontanunk egy fél dombot, hogy egy új gyáregységet tudjanak építeni. Mintegy 200 ezer köbméter földet kellett megmozgatni.”

 

 

Innen egy fővárosi lakóparképítés után Bátaapátiba vezetett Szabó Péter útja, ahol részt vett a Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló munkálataiban is: itt irodai és infrastrukturális háttér kialakításán dolgozott. Bátaapátiból pedig már újra csak egy lépés volt a paksi atomerőmű Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának projektje.

A hatalmas atomerőműnél való munka nem okozott szorongást a mérnöknek: „Valamennyire misztikus, amíg az ember meg nem ismeri, de hamar átláttam a biztonsági előírásokat.” Elmondja: az is egyértelművé tette számára, hogy biztonságban van, hogy a szakemberek, akikkel együtt dolgozhatott, abszolút professzionálisak voltak. Külön kiemelte Száraz László munkáját: „Ő már a kezdetektől fogva Pakson dolgozott.”

 

 

Változatos karrierje során nem kellett munkát keresnie

Szabó Péter 2012-ben lépett be a Dömper Kft.-be. Kifejteti: ide is, mint minden céghez megkeresésre érkezett. „Büszke vagyok rá, hogy minden munkahelyemre hívtak – ez egy jó visszaigazolás az embernek a karrierjét illetően.”

 

 

A Dömpernél megint újabb szakterülettel: közművekkel kezdte a munkát a rugalmasan fejlődő projektvezető. Arra a kérdésre, hogy hogyan vette pályája kanyarjait, melyekkel az építőipar számos területére eljutott, könnyedén válaszol, egyben filozófiájára is rámutatva „Mindent meg kell tanulni. Ahogy pedig egyre többet tanul meg az ember, a táguló látószög segít abban, hogy meglássa a következő területet, amiben érdemes képeznie magát.”

 

Az elismerés és az önbecsülés kéz a kézben járnak

Ehhez hozzáfűzi: segítségére van ebben a Dömper Kft.-ben uralkodó pozitív, családias légkör is. „Szeretek itt dolgozni: megbíznak bennem, elismerik a munkámat. Itt mindenki ismer mindenkit és tudja, hogy számíthat a kollégáira. Ezek mind motiváló hatással vannak a teljesítményünkre és a munkánk minőségére és az önbecsülésünkre is.”

A székesfehérvári vasútállomás felújításánál műemléképülethez épített gyalogos aluljárót és liftaknákat magas talajvizes környezetben, ahol szintén a megszokottnál nagyobb figyelmet igényelt a környezet. Nem csak a műemlékkel való munka miatt, hanem azért is, mert a terület a II. világháborúban sokat sérült és ennek nyomait őrizte is: volt, amikor bomba hatástalanítására kellett várnia a cégnek, hogy folytathassák az építkezést.

 

 

Székesfehérvárról a Dömper Kft.-vel a budapesti Belvárosba, a Parlament és a Honvédelmi Minisztérium közvetlen közelébe vezetett Szabó Péter útja. Itt a Markó Irodák 9 art deco műemléképületének restaurálásában és modernizálásában szerzett jelentős érdemeket, melyeket az Építőipari Nívódíjbizottság is elismerő oklevéllel jutalmazott.

 

Mindenki a megoldást kereste

 

 

Az 1930-as években eredetileg trafóállomásnak épült, majd az 1990-es évek elején műemlékké nyilvánított mai irodaházról a vezető szakember elmondja: a munka során számos kihívással kellett szembenézni, de a résztvevők szakmai hozzáállása és kemény munkája lehetővé tette ezek megoldását. „Olyan kivitelezőkkel dolgoztunk együtt, akik konstruktív partnereink voltak: ha valamilyen kihívással találkoztak nem tették fel a kezüket, hanem rögtön megoldást kerestek. Igaz ez a műemlékvédelemre is: a hatóság szakemberei is sokat segítettek a munkában. Megoldásokat javasoltak, hasznos tanácsokat adtak.”

 

Az áramszolgáltató aktív elosztóközpontja felett dolgoztak

 

 

Mindemellett a beszélgetésből kiderül: más okokból is jelentős kihívás volt az 1990-es évek elején felújítása után műemlékké avatott transzformátorállomás a 21. század igényeinek megfelelő újjáélesztése. „Az épület pincéjében jelenleg is működik az ELMŰ alálomása. Ha ez beázik, nagyon sok ember áram nélkül maradt volna egy nagyon frekventált környéken. Voltak éjszakák amikor nehezen aludtam, főként amíg a tetőszerkezeten végeztünk nagyobb feladatokat: folyamatosan dolgoztunk az ideiglenes vízszigetelésen, alakítottuk át a munkálatok igényeinek megfelelően.”

 

Visszatérő elem a kollégák dícsérete

Itt Szabó Péter újra kiemeli az alvállalkozók és az épületen vele dolgozó művezető kiemelkedő munkáját, ugyanúgy, mint a beruházó cégét is.

„Az volt a céljuk, hogy hosszú távra egy problémamentes és jó épület készüljön el és a tulajdonos nem sajnálta ehhez az erőforrásokat. Ennek is köszönhető, hogy az irodaházzal ilyen elégedettek lehetünk.”

A Markó Irodák 9 nem csupán nívódíjbizottsági elismerő oklevélben részesült, hanem már a bérlője is megvan, így jelenleg már csak a beköltöző szervezet egyéni igényeihez szükséges finomhangolást végzik el, miután tavaly elkészült a két ütemben felújított műemlék.

 

 

Tiszteletben tartották a múlt örökségét

„Elsőként a shell and core (szerkezetépítési – a szerk.) munkákat végeztük el. A rekonstrukcióhoz az új kiviteli tervek mellett részben rendelkezésünkre álltak az eredeti, 1930-as évekből származó tervek és metszetek, illetve a ’90-es évek elején végzett felújítás dokumentációja is.” Mint kiderült, sajnálatos módon három évtizeddel ezelőtt – még a műemlékké nyilvánítás előtt – nem teljesen a papíron leírtaknak megfelelően zajlott le a kivitelezés.

 

 

Különösen nagy figyelmet igényelt ebből a szempontból a vasbeton tartószerkezet és a védett acélrácsos tetőszerkezet, melyet a tervektől jelentős eltéréssel alakítottak át a ’90-es évek elején, ezt orvosolni is kellett. Emellett a homlokzati ablakok kialakítását, tégla- és kőburkolatok restaurálását a műemlékhatósággal hónapokig egyeztettek közösen a technológiai megoldásról – ez is sikeres volt. „Az épület téglaburkolatú – gyönyörű szép - arról is egyeztettünk, hogy honnan hozzuk az új téglákat, fontos volt, hogy megfelelőek legyenek.”

 

„A család támogatása nélkül nem lehet az építőiparban megfelelően dolgozni”

Szabó Péter most már újra autópályán dolgozik, igaz az interjút még a Markó utcában adta – el kell végeznie az utolsó simításokat a munkáján – az M85-ös autópályamérnökségi telepén. Ezt az újabb fordulatot is rugalmasan veszi a vezető mérnök, aki pályáját folyamatos fejlődéssel, számos szakterület professzionális művelésével, illetve a szakmai képesítések megszerzésével tölti.

 

 

Ehhez pedig ugyanúgy elengedhetetlen a jó munkavállalói környezet, mint ahogy a támogató családi háttér is. „A beszélgetést mindenképpen azzal zárom, hogy köszönetet mondok a családomnak. Nélkülük ez a projekt és ez a karrier lehetetlen lett volna – van amikor az ember reggeltől estig a munkára gondol és akár csak hajnalban jut eszébe, hogy mit hogyan kellene megoldani. A család támogatása nélkül nem lehet az építőiparban megfelelően dolgozni.”

Szabó Ákos