Magyarország hetek óta járványügyi veszélyhelyzetben él. A tömeges távmunka és az otthoni tanulás hatására a közlekedési igények jelentősen visszaestek és a közösségi közlekedés utasszáma is 80-90%-kal csökkent.
Az utasok egy része otthon marad, de akik a vészhelyzetben is értünk dolgoznak, autóval, kerékpárral vagy éppen gyalog jutnak el munkahelyükre. A forgalomnövekedésben az is közrejátszik, hogy sokszor kerékpárt használnak az egyre bővülő létszámú futárok és ételkiszállítók is.
Mindez vissza nem térő helyzetet jelent arra, hogy az egyéni közlekedésben a kerékpározás és a gyaloglás budapesti feltételei javuljanak.
Budapesten a kerékpáros infrastruktúra töredékes, alapvető fontosságú szakaszai hiányoznak, kialakítása éppen a hétköznapi bringások számára a legkevésbé alkalmas. Mint az már az elmúlt években egyértelműen látszott: ezek a hiányosságok a kerékpározás szélesebb körű elterjedésének útjában állnak.
Budapest előtt tehát nagy lehetőség áll: ideiglenes felfestéssel, a lámpaprogramok módosításával és jelzőtáblák kihelyezésével hetek alatt létrehozható azt a régóta hiányzó kerékpáros főhálózat, ami átjárhatóvá teszi a belvárost, összekötve azt a külsőbb kerületekkel.
Mire a veszélyhelyzetet elmúlik, remélhetőleg budapestiek tíz- és százezrei fedezik fel, hogy nincsen szükségük autóra a mindennapokban. Az ideiglenesen kialakított kerékpársávokról pedig bebizonyosodhat, érdemes azokat átépíteni és hosszú távra megtartani.
A kerékpározás mellett a gyaloglásra biztosított helyet is érdemes növelni, hogy a sűrűn lakott városrészekben, társasházakban élő, négy fal közé zárt emberek gyorsan szabad közterületekhez jussanak, és más emberek megközelítése nélkül tudjanak futni, sétálni.