Ötven személyes történeten és életérzésen keresztül mutatja be a Skanzen elmúlt 50 évét a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban csütörtökön nyílt tárlat.
Cseri Miklós főigazgató köszöntőjében felidézte, hogy míg kezdetben a mentés, megőrzés volt az intézmény fő tevékenysége, idővel megjelent az oktatás, közművelődés feladata is, mára pedig a múzeumban összegyűjtött, megőrzött és közrebocsátott tudás elkezdett visszaáramlani, visszasugározni a társadalomba.
A Skanzen 50 című kiállításról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendhagyó tárlat „50 különféle ízből áll össze”, nem kronológiát követ, hanem életérzésekből fakad. Legfontosabb jellemzője, hogy 50 visszaemlékező személyes történetéből áll össze a múzeumtörténet.
A tárlat tablóin egykori és jelenlegi munkatársak, alapítók, kutatók, látogatók, a Skanzenhez szorosabban vagy lazábban kapcsolódó emberek személyes történetei olvashatók, s a múzeumhoz fűződő viszonyáról, élményéről mesél például Mádl Dalma, Aknay János vagy Rudolf Péter.
A kiállítás azokat a tárgyakat is bemutatja, amelyek valamilyen módon kötődnek az elbeszéléshez, de felfedezhető az az ásó is, amellyel az első kapavágást tették ötven éve. A Skanzen Galériában látható kiállítás főkurátora Sári Zsolt főigazgató-helyettes, kurátora Erdős Klára. A tárlat a szezon végéig tart nyitva.