Ezért nem lehet soha nyereséges az iparosított mezőgazdaság

A ma uralkodó ipari jellegű mezőgazdaságtól gyökeresen eltérő szemléletben vezeti Szentesen a gazdaságát Szabó Csaba. A vegyszermentes termeléssel pontosan azokat az értékeket tudja nyújtani a fogyasztóinak, melyek a modernnek nevezett technológiák miatt mára kivesztek. A szentesi biogazda a zöldség- és gyümölcstermesztés mellett művészeti alkotásokkal is gazdagítja a környezetét. Az interjút ennek megfelelően a műtermében készítettük, ahol éjszaka szokott alkotni.

A rendszer működik vegyszer nélkül is

„Lényegében beleszülettem a gazdálkodó életmódba, hiszen a szüleim és a nagyszüleim is kertészkedtek” – árulja el Szabó Csaba. „Az egyik nagyapám ugyanakkor festészettel is  foglalkozott, így a terpentin szaga kicsi gyerekkorom óta velem volt, és felébresztette bennem ezt a vonalat is.” Hogy a gazdálkodáson belül a vegyszermentes irányba indult el, az utóbbi évtizedek hozománya. „A 90-es évektől a minőséget háttérbe szorította a mennyiség. 

Ebbe az úgynevezett ateista kertészetbe én is belecsöppentem. Elég annyit elmondani, hogy a helyi mezőgazdasági szakközépben zöldségtermesztés tantárgyból a beugró kérdések a vegyszerek voltak, anélkül nem is felelhettünk.”

Ahogy látta, hogy a műtrágya megöli a talajt, visszafordíthatatlan károkat okozva, átállt a szerves trágyára. „Később pedig rájöttem, hogy vegyszer nélkül is lehet boldogulni. A rendszer működik nélküle is, sőt, igazából csak úgy lehet jót  termelni!” Nagyjából egy évtizede teljesen természetes módszereket használ.
 

Az egészséget nem lehet hozamban mérni

Szabó Csaba hangsúlyozza, ha az ember egyszer beleavatkozik a természet körforgásába, onnantól állandóan bele kell avatkoznia, máskülönben összedől a rendszer. „A kártevők ellenségei ugyanis lassabban szaporodnak, mint a kártevők, és ha mindent kiirtok, onnantól ők lépéshátrányban vannak.

Ki kell bírnunk, hogy ne avatkozzunk bele a jóisten dolgába, és akkor jól működik a természet.

Csak hát a legtöbb kertész türelmetlen, illetve nem mer kockáztatni. A profit nem fogyasztóbarát, így a fogyasztó kockáztatja a vásárlásával az egészségét."

A gazda elismeri, a természetes módszerekkel kisebb a hozam, de amiről lemondunk a hozamért cserébe, az sokkal többet ér. „Az egészséget nem lehet hozamban mérni. Fel kellene végre ismerni, hogy kertészkedni felelősség! Amit én előállítok, azt megeszi valaki, és a legtöbb ember meg se mossa, amit megvesz. Én tudom vállalni a felelősséget azért, amit tőlem vásárolnak.”
 

Közel az ötvenhez még nem járt a háziorvosánál

A kertész ugyanakkor rámutat, a nagy üvegházak többségében a vegyszereket már lecserélték a külföldről megvásárolt természetes ellenségekre, és ezeket telepítik be a zárt növényházakba. „Viszont a talajt is lecserélték kőzetgyapotra, amihez műtrágyára, salétromsavra és vízre van szükség. Tehát a termelés talaj nélkül történik nagy gyárakban. Emiatt a növények tápanyagtartalma töredéke az élő talajban termelt növényekének.” Hozzáteszi, a csere oka az volt, hogy a műtrágya tönkretette a talajokat, amiben elszaporodtak a benne lakó kártevők. A termelő úgy véli, hosszabb távon káros az egészségre az ilyen módon előállított növények fogyasztása.

Szabó Csaba kertészetének időre volt szüksége, hogy kialakuljon a szükséges vevőköre.

„Három éve Szentesen mindössze három-négy ember volt, akit érdekelt, hogy olyan zöldséget egyen, ami nincs mérgezve. Mára azért szerencsére jóval többen vannak.”

A szemléletváltást egy-egy embernél tapasztalatai szerint az okozza, hogy akinek gyereke születik, jobban megnézi, mit vásárol. A másik ok szerinte, hogy az emberek rájöttek, az egészségügyi rendszer nem tudja őket megvédeni, és a táplálkozással igyekeznek megelőzni a betegségeket. „Rájöttek, hogy azzá leszel, amit eszel. Én például 48 éves vagyok, de még soha életemben nem voltam a háziorvosomnál.” Ezzel együtt nem érti, miért nincs a mostanitól is nagyobb forgalma, úgy hogy közben az árai megegyeznek a szentesi áruházakban tapasztalható árakkal.
 

Katonaszökevényektől ered a híres szentesi paprika

A termelő elsősorban zöldséget, azon belül főleg paradicsomot és paprikát termel. „Februárban elindulok húszféle zöldséggel, köztük salátával, karfiol, káposztával, brokkolival, kínai kellel; ezeket árulom már áprilistól. Nyáron jön a paradicsom és a paprika, van mellette cékla, uborka, pár fajta dinnye és sütőtök is. Ez sem kis válaszék, de egyre több növénnyel szeretnék foglalkozni.”

Ugyanakkor vannak feldolgozott termékei is: paradicsomlé, paprikakrém, lecsó, paradicsomlekvár, kajszilekvár is kapható nála.

A termelő egy génbank, a Növényi Diverzitás Központ (NÖDIK) segítségével régi paradicsom- és paprikafajtákat is kipróbál.

„Ezekre alapozva olyan csúcsterméket is előállíthatnánk, melyeket akár egy jóval magasabb áron is lehetne értékesíteni szerte Európában."

Szabó Csaba külön kitért a híres szentesi paprika történetére, aki négy bolgár embernek köszönhetően honosodott meg a vidéken. „A négy katonaszökevény a bolgár hadseregből átszökött Magyarországra 1870 telén. A mi vidékünkön, Szegváron megállva a Kurca partján találtak jó vizet, jó földet, és meghonosították az addigi száraz kertészetet felváltó öntözéses kertészetet, aminek az alapját a vízkerék adta. A bolgárok vetőmagokat is hoztak magukkal, és a paprika mellett a paradicsomot, illetve a padlizsánt is elkezdték termeszteni. „Utóbbi kettőt akkoriban még nem is termelték a környéken, így ők vezették be a nagyobb piacokra.”
 

Ilyen alapon a Mercedes is magyar gyártmány

A helyi zöldségkultúrát azonban mára egy nagyüzemi termelés váltotta fel. „Utóbbinak már nincs köze se a földhöz, se Szenteshez” – hangsúlyozza a kertész. „Egy olyan technológiai sablont használnak, amit bárki megvehet, és bárhol alkalmazhat.” Hozzáteszi, a szentesi földdel nem érintkezik a növény, a zöldséget tápláló vizet pedig megöli a hozzáadott műtrágya és salétromsav. Csak a levegő szentesi ebben a termelésben, de ilyen alapon a Mercedes-gyártás is lehetne hungaricum, hiszen ott is csak a levegő kecskeméti és magyar.

Ausztriában és Szlovákiában is ugyanezt a paprikát gyártják le ugyanezen eszközökkel.”

További szempont lehet a vásárlók döntésénél, hogy a helyi termelőket támogatva helyben marad a pénz. „Éppen erre gondolva beszélgettem egy ismerősömmel arról, hogy ki kellene találni egy helyi védjegyet a helyi termékekre.” Fontosnak tartja hozzátenni, hogy a Szentesen előállított ipari paprika és a helyi baromfi feldolgozó tápon növesztett csirkéi nem kerülhetnek ebbe bele, mert rossz hatásuk van a környezetre és a fogyasztók egészségére.

„Azokat a környékbeli kistermelőket kellene megkeresni és tömöríteni egy védjegy alatt, akik háztáji körülmények között állítanak elő értékeket. Lényeges, hogy más védjegyekkel szemben itt tényleg legyen valós tartalom a szlogen mögött.”

Ez ügyben el is kezdték a napokban a tárgyalásokat az ismerőseivel. Szabó Csaba egy francia példát jelöl követendőnek: „A bresse-i csirke esetében is meg van határozva, hogy csak helyi takarmányt adhatnak a jószágnak, és egy embernek legfeljebb 400 csirkéje lehet. Emellett meghatározták az egy csirkére jutó kapirgáló terület nagyságát is. És ezen csirkék ára majd tízszer annyi, mint a gyári broiler csirkéké."

 

Ez a kert bizalmi alapon is tud működni

A termelő arra is kitér, hogy hosszú évek alatt tapasztalta ki, hogy lehet vegyszermentesen kevesebb hozammal, de jóval magasabb minőségű élelmet termelni. Ugyanakkor úgy érzi, nincs kinek átadnia a tudást. „A helyi mezőgazdasági iskola nem vevő rá. Nem a minőségben, hanem mennyiségben hisznek, és ezt sulykolják a diákokba is.” További nehézségként említi, hogy más helyi biokertészek hiányában nincs kivel összefognia.

A vevőivel ugyanakkor egyre szorosabb kapcsolatba kerül a szentesi kertész. Miután feldolgozott termékei vannak, sok esetben nincs kint a kertben, a befőzéseket ugyanis a vársban végzi.

„Ilyenkor előfordul, hogy a kuncsaft kimegy, leszedi, leméri magának a zöldséget, aztán otthagyja a pénzt a mérleg mellett.

Jó érzéssel tölt el, hogy egy kert így is tud működni bizalmi alapon. Szabó Csaba ezt a tulajdonságot a jövőben még jobban szeretné tudatosítani a lehetséges vevők körében. Az ismertségét az is erősítette, hogy tavaly Borbás Mária is kint volt a kertjében népszerű gasztronómiai televíziós műsorával.
 

A műdolgok a zártsággal járnak kéz a kézben

Az árak tekintetében nincs sok változtatás, a paradicsomra és a paprikára is egy egész évben érvényes árat határoz meg, ami kiszállítás esetén is ugyanannyi. Ugyanakkor szeretné elérni, hogy egyre több család szokjon rá arra, hogy kijár a kertjébe. „Nem amiatt, hogy ezzel kevesebb legyen a kiszállítás, hanem az élmény kedvéért, amit kint kapnak, ha például a gyerekeikkel közösen szedik, kóstolják és mérik le a zöldséget.”

Ez a fajta gazdálkodás magára a termelőre is visszahat.

„A biogazda együtt él a talajjal, a természettel, szó szerint kommunikál a növényekkel.”

Az ember ebben az esetben részese egy nagyobb rendszernek, nyitott a világra. „Ezzel szemben a műdolgoknak zárt rendszerekre van szükségük, ahol teljesen sterilizálják őket a környezettől. Vannak például olyan üvegházak, amelyeket túlnyomással óvnak a kinti levegőtől.” Ezt a gondolatot a Facebook oldalán egy Goethe-idézettel jeleníti meg a gazdálkodó:

„Szűk a mindenség a természetesnek, a művi dolgok zárt teret keresnek.”

 

A mai termelésben a minőség a legutolsó szempont

Hogy milyen messzire jutott az emberiség a műdolgok gyártásában, több példát is hallunk. „A modern gazdálkodásban a növények kábé úgy élnek, mintha gépekre lennének kötve egy intenzív osztályon.

Van olyan növény, ami egy tenyérnyi kőzetgyapot kockából 15 méter hosszúságúra megnő, ugyanakkor a gyümölcsének se íze, se beltartalmi értéke, se illata. De az is sokat elmond, hogy már van olyan paradicsom, amit úgy kezeltek genetikailag, hogy ne puhuljon meg, így aztán egy félévig is kemény tud maradni...”

Szabó Csaba úgy foglalja össze, a gyári zöldségeknél a vevő minden téren át van vágva. „Itt a minőség a legutolsó szempont. Legyen fényes és csillogó, kemény és pulton tartható.”

Hozzáteszi, eleve a kommunikációval gondok vannak:

„Azt sugallják az emberbe, hogy ami szép, az az egészséges. A szabványok is a zöldségek küllemére vonatkoznak, nem a beltartalmára.”

Egy vita során azzal érveltek neki, hogy a nagyüzemi termelésnél minden beavatkozás ellenőrzötten történik, így ez nem veszélyes az emberre. Szabó Csaba egy kétkedőnek meggyőző hasonlattal válaszolt. „Képzelje el, hogy van két ikergyermeke. Az egyikük kint él a való világban, dolgozik, szerelmeskedik, hegyet mászik, és közben veszélyeket is átél. A másikat tíz gép ellenőrzi éjjel-nappal, az intenzív osztályon, kómában fekve. Na ez a különbség az ipari növények és az én paradicsomjaim között, akiket a napfény és az eső éri, a szél simogatja, hagyományos módon művelem, és nem avatkozok bele a JóIsten dolgába."
 

Így mentette meg a természet a levéltetvektől a kertjét

A természetellenes gazdálkodást az is erősíti, hogy rengeteg dolog van, amit még nem is tudunk a természetes gazdálkodásról. A gazdálkodó például jóval nagyobb mértékű kommunikációt figyelt meg a növények között, mint amennyit el tudnánk képzelni. „A levéltetvek által megtámadott növény például be tudja hívni a fóliasátorba a fátyolkákat és a katicákat, hogy megegye a tetveket.”

A kommunikáció létét alátámasztják azok a tudományos eredmények, melyek szerint a növények a föld alatt úgynevezett gombafonalakkal vannak összekötve, melyek információkat továbbítanak.

Egy további példát a tavalyi ősz hozott, amikor jelentős fertőzést okoztak nála a levéltetvek. Ám utána megjelentek a biokertjeében a kert melletti lepényfasorról a lepényfazsizsikek. „Kiderült, hogy szeretik a levéltetveket, és egy-két nap alatt el is pusztították az összes tetűt. Méghozzá sokkal hatékonyabban, mint a katica vagy a fátyolka vagy bármi más parazitája a levéltetűnek." Szabó Csaba meg is osztotta újdonsült felfedezését a Szent István Egyetem rovartani tanszékvezetőjével.
 

Változtatni kell, amíg nem késő

Szabó Csaba az oktatásban is szerepet vállal, természetesen ott is a fent kifejtett szellemiséget képviseli. Korábban általános iskolákban tartott előadást a fenntartható kertészetről, most újabb felkéréseket kapott egy másik oktatási intézményben.

„Fontos arról beszélni, hogy nem lehet a könyvelő irodából kertészkedni, minőséget termelni.

Elég arra gondolni, hogy ma már a talajvíz is annyira szennyezett, hogy a locsolásra is alkalmatlan. A következő lépésben ez a víz átszivároghat az ivóvízként használt rétegvízbe is.”

Továbbá egyre szembetűnőbb gond, hogy a nagyüzemi termelés okozta rendkívül gyors talajpusztulás miatt azokból a növényekből is egyre kevesebb a tápanyag, amelyeket még a földben termesztenek. „Ahhoz, hogy ugyanannyi tápanyagot nyerjek, mint húsz évvel ezelőtt, 19-20-szor többet kell megennem például a paradicsomból.” (Az agrarszektor.hu átfogó elemzése már 2013-ban arra figyelmeztetett, hogy a termesztett növények tápanyagtartalma töredékére csökkent; a talaj pusztulásának gyorsasága pedig világszerte sokszorosa a felépülése sebességének - a szerk.) 
 

Vajon tényleg a forgalom a legfontosabb szempont?

Hogy mennyire eltér a természetes gondolkodásmód a ma uralkodó nézetektől, azt egy Szabó Csaba által írt újságcikk sorsa is jelzi. A biogazdálkodó a Délmagyar nevű napilapban tette közzé az írását 2016-ban, amiben feltette a kérdést a helyi agrárvállalatnak, hogy a szentesi paprika mitől szentesi és miért mondják rá, hogy minőségi. Másfél hónapig várta a választ. „A szentesi agrárvállalat elnöke végül azt írta le, hogy a Délkertész csak paradicsomból 4 milliárd forintnyi, paprikából 2 milliárdnyi forgalmat bonyolít le. Hozzátették, boldogok lennének, ha a biokertészek is ilyen forgalmat tudnának képezni. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy másfél hónap alatt nem tudták megválaszolni a két kérdésemet. És azt is hozzátenném, hogy a pénzzel meg lehet venni mindent, de az egészséget nem.”  

A termelő zárásként megismétli: a kőzetgyapot holland, a poszméheket Belgiumból hozzák, a technológia szintén holland, a műtrágya norvég, izraeli vagy egyéb más országokból érkezik. A földre pedig nincs is szükség, így aztán a szentesi paprikában semmi sem szentesi. Egy szentesi konferencián Szabó Csaba így összegezte a véleményét az ipari termelésről:

„A tibetiek Ázsiában és a maszájok Afrikában annyira tisztelik az anyaföldjüket, hogy a halottaikat se temetik oda. A szentesiek annyira tisztelik, hogy a növényeiket sem ültetik bele."

Hegedűs Gergely